KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kövéren szép az élet

Forgács Nóra Kinga

 

Gordos­ – spanyol, 2009. Rendezte és írta: Daniel Sánchez Arévalo. Kép: Juan Carlos Gómez. Zene: Pascal Gaigne. Szereplők: Antonio de la Torre (Enrique), Roberto Enríquez (Abel), Verónica Sánchez (Paula), Raúl Arévalo (Alex). Gyártó: Filmanova. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

 

Egy túlsúlyosoknak tartott csoportterápia találkozói és egy étrend-kiegészítő szer reklámshowjában népszerűsített négylépéses fogyi-metódus stációi tagolják Daniel Sánchez Arévalo filmjének történetét, idézőjelbe – egyúttal analitikus (ön)elemzés tárgyává – téve az eseményeket.

A több mint féltucatnyi egyenrangú hőst mozgató és csaknem féltucatnyi történetet mesterien összefabrikáló mozi a műfajokat ugyanolyan eleganciával szövi össze, mint a történetszálakat. Majdnem fekete humorú komédia, társadalmi szatíra, bűnügyi zsánerelemek és melodrámai fordulatok, különböző esztétikai minőségekre épülő stilizációk hozzák létre azt a gazdag univerzumot, melyben a rendező – ahogyan Sötétkékmajdnemfekete című debütáló művében – ismét alapvető drámai kérdéseket érint: a személyes identitás problémáit testi és érzelmi viszonyok, családi és társadalmi kapcsolatok kötelékében.

A Kövéren szép az élet hősei látszólag testsúlyukhoz kötődő problémákkal küzdenek, valójában azonban az önmagukról alkotott kép instabil – így válik saját maguk megismerésének folyamatában a test változékony jellé. A spanyol író-rendező módszerének kegyetlensége egyfelől abban rejlik, hogy a hősök a ruháikat már az elején ledobják, ezután a lélek héjainak lehámozása következik, így visszafordíthatatlan értékvesztés vezet a kis katarzisokig. Másfelől a test és a testiség ábrázolása provokatív: a csúfság és a szépség, a vágy és az undor feszülnek egymásnak bátran ábrázolt vizuális és érzelmi képletekben, kontúrosan szatirikus képet alkotva olyan társadalmi problémákról, mint a választott nemi identitás, a vallási fanatizmus, vagy a terhesség alatti depresszió.

Végül mégis leginkább az Én elvesztésének és meglelésének empatikus miniportréit kapjuk – visszataszító, szórakoztató, kivételesen pontosan artikulált, végső soron megrázó módon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10381