KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

John Wick: 2. felvonás

Jankovics Márton

John Wick: Chapter 2 – amerikai, 2017. Rendezte: Chad Stahelski. Írta: Derek Kolstad. Kép: Dan Laustsen. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Keanu Reeves (Wick), Riccardo Scamarcio (Santino), David Patrick Kelly (Charlie), Ian McShane (Winston), Laurence Fishburne (Bowler King). Gyártó: Summit Entertainment / Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 122 perc.

 

John Wick ott folytatja, ahol az első rész végén abbahagyta – lelkiismeretesen mészárolja tovább a meseszerű New York-i orosz alvilágot, hogy megbosszulja a kutyája halálát. Aztán másodszor is megpróbál visszavonulni, hogy halott felesége fotója fölött búslakodhasson az üres luxuslakásban, de a múltja persze megint visszarántja a jó öreg bérgyilkos-üzletágba. A Mátrix kaszkadőreiből rendezővé vedlett Chad Stahelski és David Leitch tehát nem változtattak semmit a bevált recepten: a sztori éppolyan banális, az alvilág éppolyan elrajzolt, az akciójelenetek pedig éppolyan ütősek, akárcsak a 2014-es alapműben voltak. Hiszen épp ebben a kontrasztban rejlik a siker titka. A film a faék egyszerűségű, vállaltan blőd történet és a teátrális gengszterközeg színes celofánjába csomagolva szolgálja fel a feszültre koreografált, hiperbrutális ütközeteket, amelyekben a stilizáció ellenére is fáj minden egyes csontreccsenés.

Ezúttal mindössze annyi az újdonság, hogy globális rendszerré tágítják az első rész romantikus lovagi etikettre épülő alvilágát, így a New York-i night clubok után már a római katakombákban is megcsodálhatjuk a véres balettelőadást, amelynek Wick a sztártáncosa és egyedüli túlélője is. Közben persze a film tele van utalásokkal, ám a rendező nem pajkos félmosollyal, hanem ugyanazzal az elszánt pókerarccal kacsint ki a nézőre, ahogy főhőse gyilkolja halomra ellenfeleit. Laurence Fishburne karaktere például egyszerre idézi meg a Szellemkutya postagalambokkal kommunikáló gengszterszamuráját, és Keanu Reeves-szel közös sci-fi klasszikusát, a Mátrixot. A végső múzeumi ütközet pedig A sanghaji asszony híres fináléját dagasztja monumentális akciójelenetté, végletekig fokozva a játékot a tükröződéssel, egyben utalva arra a kultúrevolúciós alaptételre, hogy valójában minden akciójelenet korábbiak tükörképe. Ez különösen őszinte ars poetica Keanu Reeves állandó dublőrétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13183