KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szabadság ötven árnyalata

Fekete Tamás

Fifty Shades Freed – amerikai, 2018. Rendezte: James Foley. Írta: E. L. James regényéből Niall Leonard. Kép: John Schwartzman. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Dakota Johnson (Ana), Jamie Dornan (Christian), Eric Johnson (Hyde), Kim Basinger (Elena), Luke Grimes (Elliot). Gyártó: Perfect World Pictures / Michael De Luca Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 106 perc.

 

Befejező részéhez érkezett az Ötven árnyalat-trilógia, amelynél több megvetést és lesajnálást valószínűleg egyetlen hollywoodi franchise sem érdemelt ki az elmúlt években – az írónőn kívül talán még a közreműködők is pironkodnak, ha szóba kerül részvételük. Az első részt jegyző Sam Taylor-Wood távozása után az elsősorban thrillereket jegyző James Foley került a rendezői székbe, aki a második és a harmadik részt egyszerre forgatta le, így a két film között jóval erősebb a kapocs is, mind tartalmi, mind stiláris szempontból.

Talán még a legnagyobb rajongók is kénytelenek beismerni, hogy E. L. James regényének egyetlen igazán érdekes vonatkozása a szado-mazo kapcsolat szerepeltetése, ám ahogy ennek problematikussága szinte egy csapásra megoldódik hőseink között, történetük végképp nem lesz semmivel sem több, mint egy felettébb hosszan és érdektelenül elmesélt lányregény – hiába kerülnek elő korábbi szeretők, vagy épp a szexualitás fortélyait egykor kitanító illető. Így aztán a záró két film sem lesz több egy négy órán keresztül tartó civakodásnál, és ostoba vádaskodásokkal tarkított féltékenységi jelenetek már-már szabadon variálható füzéreinél, amelyek közé időnként egy-egy érzékinek szánt erotikus jelenet ékelődik, ám a merészként hirdetett szándék ellenére olyan visszafogott és szemérmes ábrázolással, ami már a 80-as években is megmosolyogtatóan konzervatívnak számított volna. A lényegében melodrámai eseménysort a szexuális izgalom ábrázolása mellett a thriller feszültségével is megpróbálják dúsítani a készítők, és a zsánerben évtizedek óta dolgozó Foley szerződtetését is nyilvánvalóan ez indokolta elsősorban, ám az előző filmben már ügyetlenül felvezetett cselekményszálak teljességgel nélkülözik a műfaj alapvető szükségleteit is, miközben olyan idegenül és véletlenszerűen lógnak ki a film szövetéből, mint a szerpentinek egy estélyi ruhán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13602