KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy zűr Kis Kínában

Báron György

 

A címbéli Kis Kína természetesen a nagy Amerika, közelebbről San Francisco kínai negyede. A zűr arrafelé valóban nagy, sőt olyannyira beláthatatlan, amilyet csak pihent forgatókönyvírói agyak képesek kitalálni. Először két konkurens kung-fu banda gyilkolja halomra egymást, de ennek később semmi szerepe sem lesz a történetben, csak a látvány tiszta esztétikuma kedvéért kerülhetett a filmbe. Az egyik banda mintha valamivel rokonszenvesebb lenne a másiknál, de ez lényegtelen. Később újabb kínaiak tűnnek fel a porondon, egyenest az égből pottyantak Chinatownba, megállítják a feléjük szálló fegyvereket, s lila elektromos kisüléseket produkálnak, mint valamely zárlatos mosógép. Ők – amennyire a hallatlanul bonyolult történet egyáltalán követhető– mintha inkább a rosszakat támogatnák, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy mindenkit egyforma izzással csépeljenek és irtsanak. Főállásban pedig zöld szemű lányokat rabolnak, mivelhogy ősöreg és elképzelhetetlenül ronda főnökük kétezer éve vár arra, hogy egy zöld szemű hölggyel egyesülhessen, s ily módon megifjodjék. Kérdés persze, ha ekkora a hatalma, miért nem tudott idáig megfelelő hölgyet találni, miért kellett éppen a nyolcvanas évekig várnia, hacsak azért nem, mert eladdig nem volt sem film, sem új-Hollywood, ahol ilyesmiket ki szoktak találni. Ritka persze a zöld szemű kínai lány, az ember nem is érti, miért épp azt rabolgatnak, amikor – mint később kiderül – amerikai is megteszi. Igaz, ha jobban megnézzük, a két elcsent lány közül az egyiknek kék a szeme, csak a közelképeken veszik a fáradtságot, hogy zölddé varázsolják, bizonyára azért, hogy becsapják a villamos-töltésű kínaiakat, újabb várakozásra és végeláthatatlan folytatásokra késztetve őket. A ronda öregúrnak egyébként olyan csontvázakkal kidekorált várbörtöne és kínzókamrája van, amilyet talán még a távoli Üzbegisztánban sem láttak, valódi szörnnyel, amely megszólalásig hasonlít a Nyolcadik utas: a halál gyilokgépére, csak talán valamivel szelídebb. A levegőben lebegő kocsonyás nagy szem alighanem valamelyik Indiana Jones-filmben maradt felhasználatlanul, míg a dühtől szétrobbanó kínai teljesen eredeti ötlet, sokat törhették a fejüket, amíg eszükbe jutott. A főszereplő tökös kamionsofőr, Kurt Russell megpróbálja elfeledtetni, hogy ő nem a Harrison Ford, s ez többé-kevésbé sikerül is neki, hiszen maga Harrison Ford sem feledhetetlen. Mindenesetre dicséretes szerénységre vall, hogy nem Marlon Brandónak vagy Dustin Hoffmannak adja ki magát.

Végül nem biztathatom a nézőt azzal, hogy könnyen érthető filmre vált jegyet. Elképesztő, mi mindent képes kiötleni az üzlet által inspirált emberi elme, ha nincs egy fia gondolata sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4992