KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Afrodita álma

Kolozsi László

Jas sum od Titov Velesmacedón–szlovén–belga–francia, 2007. Rendezte és írta: Teona Strugar Mitevska. Kép: Virginie Saint-Martin. Zene: Olivier Samouillan. Szereplők: Labina Mitevska (Afrodita), Nikolina Kujaca (Sapho), Ana Kostovska (Slavica), Dzevdet Jasari (Aco). Gyártó: Vertigo-Emotionfilm / Entre Chien et Loup / Silkroad. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 102 perc.

 

Számtalan elvetélt kísérlet bizonyítja, hogy álmokat milyen nehéz filmre vinni. A megfilmesített álmok többnyire nem álmok, hanem mesterkélt képekben elbeszélt rikítóra festett szürreális jelenetek. Nem az álom logikája, hanem rendezői konstrukciók alapján épülnek fel, azért nem működőképesek, mert az álmok nem engedelmeskednek a képzeletnek. Álmot nem lehet kitalálni. Az Afrodita álma azért különleges film, mert az álomjelenetek Teona Mitevska Három nővér-variációjának fő jelenetei; a főhős Afrodita álmaira épül, rakódik rá a történet, a film egésze, a mellékszálak is. Sajátos, lázálmokat idéző színvilágát is a hősnő álmai határozzák meg, ezért a három nagy álomjelenet nem olyan, mintha rávarrták volna, egészen más anyagból, a műegészre, hanem a film legfontosabb, legszebb, legkevésbé unalmas része.

A megfilmesített álmok – még olykor Fellini álmai is – unalmasak. Ahogy unalmas majdnem minden elmesélt álom is. Afrodita technicolor álmai a legnagyobb álmodókat hívják meg társalgásra a témáról: a Brazil alkotóját, Terry Gilliamet, Kuroszavát és Tarkovszkijt. Ez utóbbit a film sajátos hangulata és a tágas szláv érzések is megidézik. Ahogy Tarkovszkijnál, úgy Mitevskánál is a képeket a négy elem jelenléte határozza meg: halkan csöpög az ereszről egy régi eső, egy ház lángokban áll, a várost, a sokat látott, gyönyörű Velest, ellepi a por. A főhősnő, Afrodita olyan, mint egy szent: bölcs együgyű. Amióta anyja elhagyta, nem szól. Az egyik testvére helyesen mondja: Afrodita nem néma. Egyszerűen csak nem beszél. Megszűnt beszélni. A Tarkovszkijt idéző jelenetekben olykor csak a természet hangjait hallani. Az Afrodita álma csöndes film, és legalább olyan fontos szereplője a hegyek közé szorult, hol görög, hol török, hol macedón város, mint a három nővér, akiknek életét, akár csak Csehovnál, meghatározzák ellenirányú vágyaik: az elvágyódás és az otthonhoz ragaszkodás. Néhány felülről látott jelenet – egy esti ezoterikus kávézás például – is erősítik, hogy az Afrodita álma világa mágikus realista. Jobban az, mint Kusturica ugyanezen kopár vidéken játszódó filmjeié.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9517