KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kétely

Tüske Zsuzsanna

Doubt – amerikai, 2008. Rendezte és írta: John Patrick Shanley. Kép: Roger Deakins. Zene: Howard Shore. Szereplők: Meryl Streep (Aloysius Beauvier), Philip Seymour Hoffman (Brendan Flynn), Amy Adams (James), Viola Davis (Mrs. Muller), Lloyd Clay Brown (Jimmy Hurley). Gyártó: Goodspeed, Scott Rudin. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 104 perc.

 

Úgy tűnik, ha erkölcsről és valódi értékekről akar mesélni, Hollywood számára manapság az egyetlen állandó, feddhetetlen témává a gyermekek oltalmazása vált. A 2008-as év olyan erős példákkal bizonyította ezt, mint az elegánsan szőtt Hideg nyomon vagy a hátborzongató Falka. A legfrissebb rokondarab, a Kétely a helyes és helytelen kérdésének érzékeny lebegtetésével inkább az előbbivel cseng össze, ám a thriller helyét egy csendesebb, patinásabb műfaj, a kamaradráma veszi át.

A film John Patrick Shanley író-rendező (Joe és a vulkán) saját színdarabjának széles vásznú adaptációja: helyszíne egy 60-as évekbeli, szigorú egyházi iskola. Ebben a szűk, lappangó feszültséggel teli mozgástérben bonyolódik a nyolcadik főbűnt, a gyermekrontást középpontba állító történet, amely (túl azon, hogy egy színesbőrű fiút tesz meg áldozatnak) azzal is fokoz az ügy súlyán és kényességén, hogy az eset megtörténte mögé kérdőjelet helyez. A rendező központi karaktereit első ránézésre jól beazonosítható színekkel, látványos ellenpontok mentén festi fel: ilyen az ügy vádlottja, a briliáns elméjű, haladó szellemű pap, aki eszményi tanár is egyben. Ellene lép fel a gyermekek – sőt a felnőttek – megelevenedett rémálma, a becsontosodott, gyilkos szarkazmussal felvértezett igazgatónő. A pap és apáca elszánt párharcában egy galamblelkű, fiatal tanárnő szurul a tűzvonalba, aki szinte mindvégig az idealizmus és naivitás keskeny határán egyensúlyozik.

Ezek a látszólag egyarcú figurák a cselekményhez hasonló módon fokozatosan egyre több dimenzióval gazdagodnak, Shanley-ről pedig (miközben dialógusíróként kiválóra vizsgázik) az is kiderül, hogy legalább olyan mesterien bánik a ravaszul elhelyezett, alig észrevehető váltásokkal, mint hősei a morális pókerparti kártyáival.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9707