KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/november
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: John Alton 1901-1996
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Marivaux és Sarajevaux Velence
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Fém és hús David Cronenberg filmjei

• Nádori Péter: Fehér-házi-mozi Amerikai elnökfilm
• Fáber András: A boldogság profán prófétája Casanova a filmsztár
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Csejdy András: És mégis mozog a kép Sundance filmhét

• Fáber András: A magyar Casanova
MULTIMÉDIA
• Horváth Antal Balázs: Paradicsom eszképistáknak Interaktív mozi
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Idiótaképzés Égi manna
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Szalon-beszélgetések Internet
MAGYAR MŰHELY
• Kristóf B. Attila: Mohács óta számoljuk a kudarcokat Beszélgetés Simó Sándorral
• Bihari Ágnes: A derengő lenyomat Beszélgetés Sopsits Árpáddal
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Póttörténelem A vád
• Nevelős Zoltán: Indokína aljas utcái A riksás fiú
• Csejdy András: Vegyes zöldség Négy szoba
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Véres aratás
• Barna György: Ha ölni kell
• Vidovszky György: Láncreakció
• Vidovszky György: Phenomenon
• Harmat György: Bölcsek kövére
• Barotányi Zoltán: A kalandor
KÖNYV
• Nagy Eszter: Föld Ottó: Fénytörések
• Politzer Péter: Dr. Kricsfalvi Anita: A filmrendező és a producer

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film és irodalom

Henry James: Maisie tudja

Mit tudott Maisie?

Bocsor Péter

Henry James regénye egy kislány szemével mutatja meg az álszent felnőttvilágot.

A modernizmus hajnalán, a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján, sok egyéb bizonyosság mellett a gyermekkorról korábban kialakult képünk is halványulni látszott, és új, addig elképzelhetetlen vagy éppen megbotránkoztató megfontolások merültek fel a gyermeki elme működésének összetettségével és a személyiségfejlődés korai szakaszának jelentőségével kapcsolatban. A legismertebb ezek közül Freud megközelítése, aki a gyermekkori élmények sikeres vagy éppen hiányos feldolgozásának egész életen át tartó hatásait taglalta, és nem riadt vissza attól, hogy a családon belüli nemi vonzalmak erőterében jelölje ki a személyiség kialakulásának gyújtópontját. Ugyancsak ekkor jelentkezett az a pedagógiai felfogás − nem kis részben William James pragmatista nézetei nyomán −, mely szerint az ember az első pillanattól kezdve az érdekei szerint értelmezi a világban számára kínálkozó tapasztalatokat és eszméket, ezért a nevelés célja az életre való felkészítés, mégpedig a társadalmi valóságot leginkább megidéző környezetben. A gyermek nem volt többé üres automata, aki a felnőttkori intellektus, tapasztalat és moralitás ellenpontjaként, egyfajta tudatlan ösztönösségben éli átmeneti életét, hanem érző lélek, akinek nyíló értelme különleges bepillantást enged a személyiség általános jellemzőibe és az emberi lélekre ható erők soha nem szűnő dinamikájába. Felmerült a lehetőség, hogy a felnőttek álszent, kusza és olykor komisz világának néma szemtanúi sokkal többet tudnak, mint azt hinni szeretnénk.

A pszichológia és a pedagógia mellett talán az irodalomnak jutott a legnagyobb szerep a gyermekről alkotott modern felfogásunk kialakításában. A fejlődésregények már bizonyították, hogy a formálódó tudat bemutatása kitűnő lehetőséget nyújt a karakter megvilágítására, de igazából a századvég amerikai pszichológiai realizmusa, különösen Theodore Dreiser, Edith Wharton és Henry James prózája irányította rá a figyelmet a nyelvi korlátaival szembesülő és folytonosan próbára tett gyermeki szubjektum ábrázolásának kihívásaira és lehetőségeire. Míg Daisie Miller alakjával Henry James a merev európai társadalmi viszonyokkal konfrontálódó fiatal amerikai lány megpróbáltatásait állította a középpontba, a Maisie tudja (1897) című regényében már egyenesen arra tett kísérletet, hogy pusztán a gyermek nézőpontjából ábrázolja a világot, ahogy a regény előszavában fogalmaz: „csak ahogy ő látja és értelmezi, ahogy őt érinti és őrá hat, jól vagy rosszul, észrevehetően hasznára vagy kárára.”

A szülei, majd a mostohaszülei kaotikus és züllött életét az ablaktáblához nyomott orral vagy a lépcsőkorlát oszlopai közül figyelő gyermek szemszögéből feltáruló világ azonban egészen új megvilágításba helyezi a felnőtt lét meghatározó összetevőit. Így például Maisie számára a tudás nem egyéb, mint az új tapasztalatok és a meglévő ismeretek összeházasítására szolgáló nagyon is gyakorlati képesség, amire különösen nagy szüksége van az őt körülvevő amorf és folyton változó emberi viszonyok közepette. A felnőttek potemkin világának díszletei között a morális megfontolások ugyancsak új értelmet nyernek, ahogy Maisie lassan ráébred, hogy az erkölcsi érzék leginkább a nyilvános valóság megfogalmazását lehetővé tevő nyelvtani szabályokban való jártassághoz hasonlatos, amellyel azután képes az érdekeinek megfelelően befolyásolni a saját sorsát.

A Maisie tudja több mint százéves befogadástörténete során sokan próbálták megfejteni a Henry James által feladott rejtvényt, amit a regény eredeti címe (What Maisie Knew) még inkább kifejez: vagyis, hogy mi is az, amit Maisie valójában tudott. A feladvány nehézségét leginkább az író bátyja, William James hasonlata érzékelteti, aki szerint az emberi tudat megismerésének kísérlete úgy jellemezhető, mintha egy szobában olyan gyorsan szeretnénk lámpát gyújtani, hogy meglássuk, hogyan is néz ki a sötétség.

 

Európa Könyvkiadó, 1985.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/09 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11538