KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Minden kút Rómába vezet

Alföldi Nóra

When in Rome­ – amerikai, 2010. Rendezte: Mark Steven Johnson. Írta: David Diamond és David Weissman. Kép: John Bailey. Zene: Christopher Young. Szereplők: Kristen Bell (Beth), Josh Duhamel (Nick), Anjelica Huston (Celeste), Will Arnett (Antonio), Jon Heder (Lance). Gyártó: Touchstone Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Beth a New York-i Guggenheim kurátoraként munkamániában szenved, szingli és nem hisz a szerelemben, az ex-szel való beszélgetés közben némi uborka éktelenkedik a fogán. Ezzel ki is merültek a karakter ismertetőjegyei. Rómában húga esküvőjén találkozik Nick-kel, akinek legfőbb vonása, hogy profi futballjátékosként egyszer belécsapott a villám, azóta sportújságíró. Beth és Nick valamiért megkedvelik egymást, de a lánynak meg kell küzdenie négy, hirtelen felbukkanó hősszerelmessel (egy melegnek tűnő modellel, egy kolbász-mágnással, egy utcai bűvésszel és egy festővel), Beth ugyanis egy római kútban részegen pancsolva kihalászta a négy szerencsétlen szerencseérméjét és Gucci retiküljének mélyére rejtette.

Szerelem és mágia – csilingelő hívószavak ezek a női lélek számára, sajnálatos azonban, hogy a Minden kút Rómába vezet élvezeti értéke a heti horoszkóprovat végignyálazásának gyönyörét sem üti meg. A lehangoló szakmai rezüméval rendelkező alkotók (a Vén csontokért felelős David Weissman és David Diamond forgatókönyvírók, illetve a Daredevil-t és a Ghost Rider-t kiherélő Mark Steven Johnson) mintha csak szándékoltan hagyták volna a történet minden potenciálját kárba veszni. A közelmúlt New York-filmjeiből kimaradhatatlan, öntudatosan kocogó karakterek (lásd Angelica Huston mint kegyetlen főnökasszony á lá Az Ördög Pradát visel), semmibe vezető szituációk sorjáznak végig az egyébként is harmatos történeten, a cselekmény a második perc után úgy ül le, mint fáradt turista a spanyol lépcsőn, a gegek pedig nem egyszerűen félre mennek vagy ízléstelenek, hanem varázslatos és felettébb kínos módon láthatatlanok maradnak. A film eredeti címe bölcs mondásra utal: „ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak” – bár mi nem Rómában vagyunk, hüvelykujjunkat nyugodt szívvel fordíthatjuk a föld felé – Mark Steven Johnson filmje inkorrekt darab, számító romkom-rajongó kínzás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10220