|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDVörös sziklaVarró Attila
Red Cliff – kínai, 2008–2009. Rendezte: John Woo. Szereplők: Chang Fengji, Tony Leung, Takeshi Kaneshiro. Forgalmazó: Gamma. 150 perc.
John Woo szűk két évtizednyi önkéntes száműzetése után Kína legnagyobb történelmi eposzával tért vissza szülőhazájába: a kétrészes Vörös szikla a valaha készült legdrágább kínai filmek egyikeként a legsikeresebb kínai film lett otthonában, világszerte helyreállítva alkotója közelmúltbeli fiaskóktól tépázott renoméját. Az i.sz. 208-ban lezajlott legendás folyami ütközet históriájának monumentális feldolgozásához Woo ezúttal sem a történelemkönyveket választotta kiindulópontul: miként az 1970-es években forgatott hongkongi wuxiáinál, ismét a szépirodalmi és népi hagyományok (ez esetben a Három Királyság Románca című hőseposz) jóval drámaibb alapanyagaihoz fordult, hogy filmre vigye nemzete látványos válaszát Hollywood Trójájára.
Korszaknyitó művében már a történetválasztás is azt sejteti, hogy a hazatért rendező egyelőre nem kíván a pekingi kormány propaganda-gyárosaihoz csatlakozni. Szemben a nemzetegyesítés nagy ideáját történelmi példákkal fényező hőseposzokkal, a Vörös szikla Kína három részre szakadásáról mesél, amelyet az önös politikai célokat követő északi diktatúra ellen fellépő déli tartományok nemes ellenállása okoz – sőt mi több, míg az agresszor Cao Cao szerepében a pekingi filmgyártás színészikonja, Chang Fengji feszít, addig a déli (fő)hősöket rendre hongkongi (Tony Leung) és tajvani (Takeshi Kaneshiro, Chang Chen) sztárok formálják. A korosodó mester azonban nem csak régi hitvallását, de jellegzetes formanyelvét és tartalmi kézjegyeit is megőrizte: a négy és fél órában arányosan elosztott négy ütközet – mozgalmas tömegjelenetei ellenére – az emberfeletti tábornokok bravúros montázsokkal felstilizált magánakcióiként jelenik meg, a két déli hadvezér együttműködése a hajdani heroic bloodshedek ambivalens Tao-felállását idézi, sőt a történelmi hűség sárba tiprása árán Woo még emblematikus mexikói felállását is becsempészi a fináléba. A régi rajongók azonban nem csupán szívmelengetően ismerős képsorokban idézhetik fel emlékeiket (a fehér galamboknak immár dramaturgiai funkció jut, az első ütközetben pedig egy csecsemővel a karban végrehajtott akciósorozat is helyet kap), de ráismerhetnek Woo töretlen humanizmusára is, amit az álomgyári évek nem puhítottak giccsgyanússá és nem keményítettek acélosan cinikusra: a Vörös szikla ismét egyazon hitelességgel beszél az elkerülhetetlen széthullásról és az ellene folytatott harc értelmébe vetett sziklaszilárd hitről.
Extrák: A magyar kiadó az eredeti helyett az alig 150 perces amerikai moziváltozatot kínálja a honi piacnak, féltőn megőrizve az akciókat, ám nagylelkűen leszűkítve a drámai konfliktusokat: ezek után kíváncsian várjuk a Ben Hur tengeri csatára és kocsiversenyre redukált másfél órás kiadását.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 916 átlag: 5.57 |
|
|
|
|