|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziApáim történeteMargitházi Beja
Stories We Tell – kanadai, 2013. Renezte és írta: Sarah Polley. Kép: Iris Ng. Szereplők: Michael Polley, Harry Gulkin, Susy Buchan, John Buchan, Mark Polley. Gyártó: National Film Board of Canada. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.
Masszív meglepetést fog okozni az Apáim története mindazok számára, akik
Sarah Polley-t elsősorban a Váratlan
utazástól (1990-96) a Hibridig (2009) a szemük előtt felnövő
gyerekszínészként tartják számon, de azoknál sem fog elmaradni a székhez
szegező, emocionális hullámvasutazás, akik esetleg látták korábbi önálló
rendezéseit (Egyre távolabb, 2006; Volt egy tánc, 2011). Polley kényes
témát érintő, személyes magánéleti ihletésű első dokumentumfilmje ugyanis
nemcsak a családtörténeti téma és az emlékezetműködés életteli, árulkodó
részletekben gazdag megjelenítése, de szikrázóan intelligens lélektani
látlelet, a dokfilm műfaji és formai kereteit is továbbgondoló, többszörösen
önreflexív alkotás, mely nem mellesleg magabiztos kézzel és szórakoztatóan
vezeti végig nézőjét a saját színészcsaládja körüli, néhány kívülállót is
durván beszippantó érzelmi labirintuson.
Sarah számára eleinte
maga a forgatás kínálja 11 évesen elveszített, életvidám anyja megidézésének
lehetőségét, de az Apáim története
(sajnos a magyar cím igazi melléfogás) fokról fokra alakul át a többi családtag
és ismerős emlékeit, véleményét firtató és ütköztető nyomozássá, melynek
váratlan, bámulatra méltó dramaturgiai tudatossággal adagolt fordulatai a több
mint másfél órás játékidő alatt végig fogva tartják az egyre érintettebb nézőt.
És miközben fokozatosan középre tolódó színész apja narrációjában a felszín
alatt élet és halál súlyos drámái sötétlenek elő, a legtöbb érintett egészséges
öniróniával, sírva-röhögve kommentálja, és időnként zavarba ejtő őszinteséggel
ragadja meg a lényeget. A múlt pontosan már nem rekonstruálható, de átélhető,
Polley pedig kíváncsi, kíméletlen, vicces és okos detektív, riporter, rendező
és szerkesztő, filmje pedig kihagyhatatlan, kötelező darab, mely még a
végefőcím utánra is tartogat egy csöppet sem mellékes, kacagtatóan kínos
fordulatot.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 341 átlag: 5.38 |
|
|
|
|