|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉlniCzirják Pál
Ikiru – japán, 1952. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Takashi Shimura, Nobuo Kaneko, Shinichi Himori. Forgalmazó: Etalon Film. 143 perc.
Két
legismertebb ötvenes évekbeli munkája, A
vihar kapujában (1950) és A hét
szamuráj (1954) között rendezett Kurosawa egy nálunk ritkábban vetített
filmet, amely az említett alkotások történelmi háttere helyett kortárs közegben
játszódik, ugyanakkor a benne felvetett problémák semmivel sem egyszerűbbek
vagy könnyedebbek, mint azok, amelyek kosztümös filmjeit jellemzik. Sőt az Élni szó szerint az emberi létezés
legvégső kérdéseivel foglalkozik. Főszereplője nyugdíjazás előtt álló
hivatalnok, aki megtudja, hogy halálos betegségben szenved, és legfeljebb
hónapjai lehetnek hátra. A film cselekménye alapvetően ezt a rövid időszakot
öleli fel, azt járja körül, hogy miként próbál a férfi változtatni életén és
fordítani addig kudarcosnak tetsző sorsán, illetve próbál értelmet adni a
mindennapok küzdelmeinek. És teszi ezt éppen akkor, amikor a halál árnyékában
minden visszavonhatatlanul elveszni látszik.
Tökéletes melodrámai alaphelyzet. Kurosawa mindazonáltal még itt
is tudott csavarni a képleten. Már a film legelején felbukkanó narrátor,
valamint a számtalan különös képi megoldás sajátosan áthangolja az
előadásmódot; a legmeglepőbb azonban az a váltás, amelyet a rendező a cselekmény
utolsó harmadában valósít meg. Az elbeszélés ugyanis korántsem ér véget a főhős
– egyébként az első percben előre jelzett – halálával, hanem e pontról
visszatekintve mintegy újramondja a történetet, immár több oldalról, mozaikosan
szedegetve össze az addig elhallgatott részleteket.
Persze a korszakban szokatlannak tűnő narrációs megoldásai mellett
az Élni igazi melodráma, amely az
érzelmek rendkívül széles skáláján vezeti végig a nézőt. Ám talán azért sikerül
a filmnek mégis elkerülnie a sziruposságot, mert a rendező ezúttal is
ragaszkodott az árnyalt lélektani ábrázoláshoz, a különféle nézőpontok
ütköztetésére építő dramaturgiához és a forma, a kompozíciós elvek innovatív
továbbgondolásához. Azokhoz a pillérekhez, amelyek úgyszólván névjegyszerűen hatják
át alkotásait.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 334 átlag: 5.23 |
|
|
|
|