|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziCarmina megoldjaForgács Nóra Kinga
Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta:
Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony
Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus
(Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma
Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos.
70 perc.
A Carmina
megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód
szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta.
Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és
élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az
utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott
rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film
angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett,
Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció
között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár
Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről
van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese
filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó
képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként”
viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják,
de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert
betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe
veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a
hétköznapokat, máris működik az egész.
Az
alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az
igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az
I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és
hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a
hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az
egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a
filmben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 313 átlag: 5.42 |
|
|
|
|