|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziRóma körülBaski Sándor
Sacro Gra – olasz, 2013. Rendezte: Gianfranco Rosi. Írta:
Gianfranco Rosi és Niccoló Bassetti. Kép: Gianfranco Rosi. Gyártó: Doclab / La
Femme Endormie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
93 perc.
Az európai városok közül Rómának van talán a legmarkánsabb mozgóképes
imázsa, köszönhetően többek közt Fellini munkásságának, és az olyan késői
utódoknak, mint Paulo Sorrentino, aki tavaly A nagy szépségben szintúgy a glamour és a dekadencia
epicentrumaként ábrázolta az „örök várost”. A dokumentumfilmes Gianfranco Rosi
nagyon más perspektívát választott: kameráját azokra irányította, akik szó
szerint a város peremén élnek, a Grande Raccordo Anulare, vagyis a Rómát övező 70
kilométeres körgyűrű közelében. Szereplői közt akad unatkozó arisztokrata,
kiöregedett prostituált, fotóképregény-színész, a körgyűrűn szolgálatot
teljesítő mentős, angolnákra specializálódott halász, pálmafa-férgek ellen küzdő
rovarszakértő és egy panelházban lakó csonka család. Narráció, cselekmény és
zene nincs, Rosi látszólag ad-hoc módon ragad ki egy-egy eseménytelen
pillanatot perememberei hétköznapjaiból. Hiányzik az epizódokon átívelő
tematikai kapocs is, a figurákat leginkább csak a földrajzi helyzetük köti
össze. A rendező-operatőr mintha szándékosan fosztaná meg a nézőt az
értelmezést segítő mankóktól, ami akár bocsánatos bűn is lehetne, hiszen a Róma körül elviekben dokumentumfilm, és
ebben a műfajban a mindennapi élet banalitásának kommentár nélküli rögzítése
önmagában is értékelhető művészi gesztus. Rosi azonban nem vegytiszta
dokumentumfilmet készített, hiába nyerte el a produkció ebben a minőségében az
Arany Oroszlánt, a jól elkapott, spontán és intim momentumok közt bőven akadnak
megrendezettnek tűnő epizódok is, ahol a bemikrofonozott szereplők magukat
alakítják a kamera kedvéért. Illene tehát, hogy legkorábban a másfél órás
játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind
a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 332 átlag: 5.47 |
|
|
|
|