|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Film / RegényJohn Le Carré: Az üldözöttNem az a háborúSepsi László
A rutinos angol szerző
kémthrillerében ezúttal is a 9/11 utáni terrorista-paranoiát használja
kulisszaként.
Mint minden valamirevaló mesterkém, John le
Carré is igyekszik beolvadni az őt körülvevő világba. Bő félévszázados írói
karrierjéből csaknem három évtized esett egybe a hidegháborúval, és a Berlini
Fal leomlása után le Carré is alkalmazkodott az új világrendhez, a nyugati és
orosz titkosszolgálatok kamarillaharcának további megéneklése helyett újabb
regényeiben már az aktuális hadszíntereket hozta játékba. A hidegháború után is
teljes gőzzel dolgozó ügynökségek, amiknek machinációi már a Karla-trilógiában
is elsősorban önmagukért való, külső szemlélő számára értelmezhetetlen
sakkjátszmák voltak, a kilencvenes évektől le Carré regényeiben elszabadult
hajóágyúként lőnek mindenre, csak hogy indokolják saját létezésüket (lásd A panamai szabó szatíráját), miközben a
szerző a kortárs társadalomban is rálelt azokra az intézményesített morális
szürkezónákra, amik kedvenc éráját jellemezték. Az orosz rendszerváltás és
haszonlesői (Single & Single), a
fejlett Nyugat afrikai szerepvállalása (Az
elszánt diplomata, A zebra dala), a háború a terrorizmus ellen (Törékeny igazság) egyaránt olyan területei
a globális kémjátszmáknak, amik kapcsán a megrögzött moralista szerző
rámutathat a hírszerzés és a politika ellentmondásaira.
Az először 2009-ben
megjelent Az üldözött, szemben le
Carré ezernyi apró fogaskerékből összeálló hidegháborús regényeivel, az életmű egyszerűbb
vonalvezetésű darabjai közé tartozik, közvetlen elbeszélői hangon terelgetve a több
szálon futó thriller-narratívát a némiképp kiszámítható végkifejlet felé. A Törékeny igazsághoz hasonlóan le Carré
ezúttal is a 9/11 utáni terrorista-paranoiát használja kulisszaként, miközben a
háttérben – például tisztességtelen eszközökkel meggazdagodott orosz oligarchák
képében – ott kísért a hidegháború emléke, mintha az új évezred konfliktusai továbbra
sem lennének függetleníthetőek a huszadik század második felének eseményeitől.
Mintegy ezt illusztrálva Az üldözött
két férfihősét – Íszát, a csecsen illegális bevándorlót és Tommy Brue-t, az
örökségét egyengető bankárt – apjuk komor hagyatéka nyomasztja, ami elsősorban
egy különleges bankszámlán tisztára mosott komolyabb pénzösszegben
manifesztálódik. De a testileg-lelkileg megkínzott Íszá érkezése a 9/11 utáni
Hamburgba mindezek nélkül is fölkeltené a környéken ténykedő ügynökségek
figyelmét: a zavarodott, de látszólag megrögzött muszlim férfi kiváló
kapcsolódási pontot jelenthetne számukra bizonyos (vélt vagy valós) szélsőséges
iszlám csoportosulásokhoz. Le Carré talán a korábbiakhoz képest is fanyarabb
humorral ábrázolja a titkosszolgálatok működését – amiben, mint minden
bürokráciában, eleve kódolt valamiféle eredendő abszurditás –, miközben az is
egyértelmű, hogy a hidegháborúban kialakult stratégiák lényegében hatástalanok
a fanatizmusra épülő újkori terrorszervezetekkel szemben. Ezt a tehetetlenséget
az életmű egyik legszebb monológjában fogalmazza meg a többiekhez képest
meglepően szimpatikus német hírszerző: „Éjszakákon át üldögéltünk nyavalyás
parkolókban, várva, hogy az ezerkarátos disszidens végre besurranjon a hátsó
ülésre üzletet kötni. De nem jött senki. Közben meg rengeteg időt pocsékoltunk
a rádiófigyelésre, hogy a kódjaikat megfejtsük. Hát kurvára nem volt semmilyen
kód. És miért nem? Mert ez már nem a rohadt hidegháború.”
Habár ez az eleve
vesztes szituáció – amire az ügynökségek világszerte túlkapásokkal és a
szabadságjogok megnyirbálásával reagáltak – a benne rejlő esendőség okán
lehetőséget nyújtana arra, hogy le Carré a jelenlegi kémszervezeteket is
ugyanolyan árnyaltan mutassa be, mint korábbi munkáiban, a szerző ezúttal az egyszerűbb
és olcsóbb megoldást választotta. Az
üldözöttben a korábbi regények morális homályzónával szemben minden
kellőképpen fekete-fehér, és a brit, amerikai és német kémek, szemben a jó
ügyért küzdő civilekkel, egyértelműen a gonosztevők szerepét kapták. Ezzel a
regény, amellett, hogy kiválóan működik rutinosan és némi szatirikus éllel
megírt thrillerként, tanulságát tekintve meglehetősen szimpla példabeszéddé
válik. John le Carré Az üldözöttel olyan,
mint az idézett régimódi német kém: a tapasztalata elég ahhoz, hogy a felszínen
tartsa, de végül mégsem képes igazán fogást találni az eseményeken.
AGAVE KIADÓ, 2009/2014
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 381 átlag: 5.65 |
|
|
|
|