|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziCsodákForgács Nóra Kinga
Le meraviglie – olasz-svájci-német, 2014. Rendezte és írta: Alice Rohrwacher. Kép: Héléne Louvart. Szereplők: Alba Rohrwacher (Angelica), Maria Alexandra Lungu (Gelsomina), Sam Louwyck (Wolfgang), Sabine Timoteo (Coco), Monica Bellucci (Milly). Gyártó: Tempesta / Amka Films / Rai Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc. Egy család él valahol a
nem éppen képeslapokról lopott toszkán vidéken. A német apa méheket tenyészt és
mézet termel. Csak lányai születtek. Gelsomina a rangidős. A távolban vadászok
portyáznak. A német apától, olasz anyától származó Alice Rohrwacher második
játékfilmje egyfelől egyértelműen életrajzi ihletésű darab, mintha saját
tinédzserkora, saját családja történetének egy szeletét, a gyermekkor végét
dolgozná fel. Másfelől több, mint szubjektív családtörténet, coming of age sztori vagy „így jöttem”
film. A Csodák elsősorban egy vallomás, egy megoszthatatlan titok
meséje. Ennek a titoknak sok részlete van. Egy család titka, melynek a
története egy ponton véget ért. Egy fiatal lány titka, akinek a története egy
ponton elkezdődött. Mégis, a legmélyebben és őszintébben egy egészen különleges
képzelettel és figyelemmel ellátott fiatal filmes, saját magáról, a
kultúrájáról, a hivatásáról, a filmkészítésről gondolkodó ember titka.
A Csodákban az
elsőszülött lány és az apa viszonya ugyanúgy fontos, mint Gelsomina nőiségének
ébredése (Fellini Országúton című filmjét idézve), a rehabilitációs
programban a családba fogadott német fiú érkezése, vagy a televíziós reality
show, amiben a méhészet részt vesz (akár pénzhiány miatt, akár a vágyképek
vonzásának eleget téve). A Csodákban azonban a legfontosabb, hogy miként
is lehet ezt elmesélni. Valami olyan tapasztalatot, ami egyszerre intim és
egyszerre közös: a csoda egy idő után kiszorul az ember életéből. Ambra
Angiolini T’Appartengo című slágere legalább annyira a része ennek, mint
Monica Bellucci ikonikus alakja vagy a családi hétköznapok bemutatása.
A csodát Rohrwacher
filmje mégis visszaadja. Az ókori romokon megrendezett reklámfilm vagy a szigeten
tartott reality-döntő ellenében egy nagyon finom, érzékeny esztétikát képvisel:
a fény és az árnyék, a dokumentarista képsorok és a mese, az önreflexív
gesztusok és az ártatlan hit határán egyensúlyozó alkotói jelenlétet. Képes a
képeibe, a kihagyásaiba fogadni azt, ami elveszett, egy teve, egy elfelejtett
kötelesség vagy egy elhallgatott vágy történetét, egy család az üresen maradó
ház csempéi alá rejtett titkait. Valami olyat, amit nem érthet mindenki, de
mégis mindenki pontosan ért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 79 átlag: 5.76 |
|
|
|
|