|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziA tenger dalaKránicz Bence
Song of the Sea – dán-belga-ír, 2014. Rendezte: Tomm Moore. Írta: William Collins. Zene: Bruno Coulais. Gyártó: Cartoon Salon / Digital Graphics. Forgalmazó: Szabolcs Cinema Kft. Szinkronizált. 93 perc.
Előző filmjéhez, a magyar animátorok
munkáját is dicsérő Kells titkához
hasonlóan a kortárs rajzfilm fontos alkotójaként jegyzett Tomm Moore ismét az
ír-kelta mondavilág és mesekincs örökségéből merít. Ám míg első rendezése
szorosabban kötődött a szigetország történelméhez, addig A tenger dalában egyszerre kap nagyobb teret az álomszerű, olykor
szürreális fantáziavilág és a családi traumákkal súlyosbított, hétköznapi
rögvaló. A két külön univerzum között azonban magától értetődőnek bizonyul az
átjárás, köszönhetően az egységes és markáns vizualitásnak, valamint a tragédia
árnyékát és az újrakezdés lehetőségét is magában hordozó történet édesbús
hangvételének.
Bent és húgát, a hatéves
kora ellenére némának mutatkozó Saoirse-t egyedül neveli jóravaló, de
megkeseredett apjuk, miután az édesanya a kislány születésekor meghalt – örökül
hagyott mágikus tárgyai és a családi legendák viszont arról árulkodnak, hogy a
kecses és melegszívű Bronagh túlvilága közelebb van a gyerekekhez, mint
gondolnák. A világos, tiszta foltokkal és egyszerű vonásokkal megrajzolt
emberalakok mögött ezernyi kacskaringós, végtelenbe vesző vonal szövi át a
gazdagon kidolgozott háttereket, utalva a valós érzelmi konfliktusokra
megoldást nyújtó mesebirodalom jelenlétére. De A tenger dalát nemcsak a terápiás animációk finom mívű darabjaként
szemlélhetjük, történetében a régmúlt ködébe vesző, sokak által elfelejtett
mítoszok érvénye a CGI-trendekkel szembehelyezett hagyományos rajzfilm
értékeire hívja fel a figyelmet. Sőt, a kővé változtatott tündérlények gyönyörű
metaforájába ágyazott központi tanulság is kortól függetlenül megszívlelendő: a
lélek fájdalmaira a bezárkózás és a magányos gyötrődés csupán ideig-óráig
jelenthet gyógyírt, a múlt elengedéséhez igenis szükség van a közös feldolgozás
folyamatára – arra a küzdelmes feladatra, ami Moore filmjét nézve máris
könnyebbnek tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 176 átlag: 5.56 |
|
|
|
|