|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDConan, a barbár (1982)Pápai Zsolt
Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.
Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy),
felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva
rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét
(Schwarzenegger), John Milius Conanját
gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott
erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű –
banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus,
tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében
azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről
szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor
azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius
munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó
tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az
attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát
tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett
tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem
véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában,
ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából
(lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az
akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen
italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).
A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú
ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi
ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan
Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző
látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet
egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és
leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak
impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még
nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt:
kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a
kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek,
hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a
kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.
Extrák: Audiokommentár John
Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 215 átlag: 5.6 |
|
|
|
|