|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziHó az édenkertbenJankovics Márton
Snow in Paradise – brit, 2015. Rendezte: Andrew Hulme. Írta: Martin Askew. Kép: Mark Wolf. Zene: Kevin Pollard. Szereplők: Frederick Schmidt (Dave), Martin Askew (Jimmy), David Spinx (Micky), Aymen Hamdouchi (Tariq). Gyártó: Ipso Facto Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 108 perc.
Legkésőbb Graham Greene óta tudjuk, hogy a
kárhozatra ítélt gyilkost csak egy hajszál választja el a szenttől. Ellentétben
a kispolgárral, aki komfortos erkölcseivel gondosan elrekeszti magát a valódi
spiritualitástól. A Hó az édenkertben
fejlődéstörténete újabb példát szolgáltat erre az eretnek tételre, a katolikus
teológia helyett az iszlám világképre hangolva át a Brightoni szikla alapképletét. Dave, a pitiáner ám feltörekvő
bűnöző hihetetlen ambíciókkal veti bele magát a londoni drogkereskedelem
mérsékelten romantikus világába, egy pillanatra sem számolva döntései
következményeivel. Mire eljut odáig, hogy megkérdőjelezze korábbi céljait, már
réges-rég belegabalyodott kíméletlen nagybátyja alvilági hálózatába. A film
erős képi világgal ábrázolja a lassan erjedő vívódást, és a karizmatikus
színészeknek is egytől egyig elhisszük bűneiket. Ám sajnos a film dramaturgiája
ugyanolyan szétziláltnak bizonyul, mint főhősünk lelke, hisz a forgatókönyvíró
pont olyan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, mint Dave a filmben.
A feszesség hiánya megbocsájtható volna, ha
közben találó epizódjelenetek sorában kapnánk alapos látleletet a karakterről,
de ez sem történik meg. A kapkodó, gyorsan felvillantott jelenetek csak
felületes benyomást adnak, sosem engednek igazán közel a karakterekhez. A film
így egyfelől túl pörgős, másfelől mégsem elég feszes. Ezek a ritmikai problémák
azért is meglepőek, mert a Hó az
édenkertben-nel rendezőként debütáló Hulme a nem éppen kapkodó elbeszélési
módjáról ismert Anton Corbijn vágójaként is dolgozott. Elleshette volna a
lassan hömpölygő karakterábrázolás fortélyait a holland mestertől. A két
pótapa-figura közti hosszas őrlődés sablonos cselekményszálát szépen oldja a
spirituális kérdés előtérbe kerülése, de a fináléban sajnos itt sem bízik Hulme
a néző képességeiben: otromba módon a rágja szánkba a végső tanulságot.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 151 átlag: 5.47 |
|
|
|
|