|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDA szél düheBenke Attila
La collera del vento – spanyol-olasz, 1970. Rendezte: Mario Camus. Szereplők: Terence Hill, Manuel Alexandre, Fernando Rey, Mario Pardo, Ángel Lombarte, Máximo Valverde, Carlo Alberto Cortina. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 104 perc.
A kizárólag pénz vagy bosszú miatt
tevékenykedő, kétes erkölcsű, koszos zsoldosokat és paraszt-forradalmárokat
szerepeltető olasz western a hatvanas évek közepén Sergio Leone stílusteremtő
és témaindító, örökzöld klasszikusával (Egy
maréknyi dollárért) kezdte szárnyalását, és a műfajciklusból gúnyt űző Az ördög jobb és bal keze sikere után a
következő évtized derekára már önparódiába fulladt. Tiszavirág élete ellenére
az ultraerőszakos „spagetti western” kultúrtörténeti jelentősége nemcsak a
műfaj felfrissítésében rejlik, társadalmi szerepvállalásuk miatt is
emlékezetesek Sergio Corbucci, Sergio Sollima, Damiano Damiani rendezők és
Sergio Donati, Franco Solinas forgatókönyvírók művei. Az italowesternek egy
része – mint az 1910-1917 közti mexikói forradalom idején játszódó A zsoldos vagy a Ki tudja? – komoly politikai kalandfilm, az amerikai Vadnyugat
mítoszát átalakítva a hatvanas-hetvenes évek olasz és nemzetközi kríziseire
reagáltak (terrorizmus, munkássztrájkok, az Egyesült Államok külpolitikája
Latin-Amerikában és agressziója Távol-Keleten, a „harmadik világ” forradalmai
stb.).
Akár Mario Camus spanyol „eastern”-je, A szél dühe, mely alapszerkezetét
tekintve nem túl eredeti, hiszen tipikus olaszos bosszútörténet, s többek
között Damiani említett remekművéből (Ki
tudja?) ismerős pálfordulás-sztori egy bérgyilkosról (Marco), aki az
elfojtandó forradalom élére áll. Camus easternjének különlegességét ugyanaz
adja, mint a mexikói Zapata-westerneknek vagy az 1920-as évek Brazíliájában
játszódó A banditának: regionális
történelmi-mitológiai témákkal keresztezi az amerikai western világát. A szél dühe a XIX. század végi
Spanyolország vidéki parasztlázadásait használja fel, hogy közvetetten,
tömegfilmes formában (bár nem kevés didaktikus párbeszéddel) kritizálja az
ekkor már puhuló, de még elemében levő Franco-diktatúrát. Így Szomjas György Talpuk alatt fütyül a széljéhez vagy
Hajdu Szabolcs Délibábjához hasonlóan
A szél dühe is virágnyelven előadott
rendszerkritika, ígéretes kísérlet az amerikai és európai tradíciók
átpolitizálására. Kár, hogy a bérgyilkosból bosszúálló forradalmárrá váló Marco
története sematikus vendettává, sablonos tragikus románccá egyszerűsödik a
cselekmény vége felé közeledve. Mindenesetre az olasz westernekből ismerős,
fülledt és kegyetlen atmoszféra, a spanyol közeg mint „Vadnyugat”, s a hetvenes
évek vígjátékainak sztárja, Terence Hill szokatlanul drámai és tragikus szerepe
miatt mindenképp érdemes próbát tenni a filmmel.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 60 átlag: 5.02 |
|
|
|
|