|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziMission: Impossible – Titkos nemzetKránicz Bence
Mission: Impossible - Rogue Nation – amerikai, 2015. Rendezte: Christopher McQuarrie. Írta: Drew Pearce és Christopher McQuarrie. Kép: Robert Elswit. Zene: Joe Kraemer. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Rebecca Ferguson (Ilsa), Jeremy Renner (Brandt), Simon Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Sean Harris (Lane). Gyártó: Bad Robot / Skydance Production / Odin / Alibaba Picture Group. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.
Húsz évvel ezelőtt Tom
Cruise hívta életre producerként a Mission:
Impossible-t, nagyjából a harmadik rész óta pedig a sorozat a sztár
személyes játszóterét jelenti. Míg a nyitófilm osztott nézőpontjaival,
hideglelős suspense-jeleneteivel még egyértelműen magán hordozta Brian De Palma
keze nyomát, addig az újabb epizódoknak Cruise az első számú szerzője. A Titkos nemzetet levezénylő, a színész
házi rendezőjének tekinthető Christopher McQuarrie (Jack Reacher) csupán olyan apróságok révén csempészheti bele magát
a filmbe, mint az egyébként unalmas és vértelen főgonosszal való fizikai
hasonlóság – eközben Cruise repülőgép-szárnyakon ugrálva bizonyítja
tettrekészségét és dominanciáját férfiként és szerzőként egyaránt.
Minderre finom
öniróniával reflektál a főhős legendája és személyes vonzereje köré épülő
történet – Ethan Huntot szökevényként látjuk viszont, titkosügynök-csapatának
tagjai a CIA utasításai ellenére, csak barátságuk miatt tartanak vele –, a
Szindikátus nevű, kiugrott kormányügynökökből verbuvált terrorszervezet
fenyegetése viszont sablonos és tét nélküli marad. Az előző részhez hasonlóan
most is akad néhány pazar akciójelenet, elsősorban a casablancai motoros üldözés
és Az ember, aki túl sokat tudott
Hitchcock-klasszikusából átemelt operai merénylet szekvenciája. Ám ahogy a Fantom protokollban, úgy ezúttal is
formulaszerű, meglepetések nélküli akciófilmes dramaturgiai vázat díszítenek az
attrakciók, emiatt a valódi feszültség hiányzik a filmből.
Nézőpont kérdése, hogy
az öltönyös kémfőnökök intrikái ellenére is együgyűnek ható sztori a kínzó
ötlethiány jele, vagy a közönség zavartalan szórakoztatása érdekében hozott
áldozat, a végeredmény azonban a közepesnél kicsit jobban sikerült kilencvenes
évekbeli James Bond-epizódokat idézi – sajnos, Pierce Brosnan eleganciája és
humora nélkül.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 70 átlag: 5.71 |
|
|
|
|