Láttuk még

Egy asszony illata

Báron György

Négyen ültek a Universal Pictures huszonharmadik emeleti irodájában: két forgatókönyvíró, egy producer és a stúdió direktora. A falon a régi nagyok fényképei, szivarral, feltűrt gallérú ballonkabátban. A kis szobában valósággal vágni lehetett a légkondicionált, steril Los Angeles-i levegőt.

„Nos?” – nézett föl a direktor és egy sétabot kampós végével türelmetlenül ütögette az íróasztalát. Az egyik forgatókönyvíró idegesen belekortyolt a vitaminitalába: „Két férfiról lenne szó. Az egyik fiatal, szinte taknyos, a másik középkorú, dörzsölt, belevaló. Elutaznak együtt, s a kölyök megismeri az életet.” „Felnőtté érik” – nézett föl buzgón Diet Coke-jából a producer. „Tíz ilyen sztori van a fiókomban – morogta a direktor. – Egy tucat hasonló filmet csináltunk mostanában. A Koltai is ebben utazik Pesten. Állítólag jó” „Egy vak ember – suttogta a másik szcenarista. – De azért talpig férfi. Mindent tud.” „Marhák!” – a direktor megpróbált uralkodni magán. – Mindenkinek herótja van a betegektől. Az esőember... Egy kisebb Isten gyermekei... Tombol a Hold... Istenem, miért büntetsz engem?” „Ezt az utóbbit nem láttam” – merengett a forgatókönyvíró. A direktor üveges szemekkel bámult maga elé. A producer félénken előrehajolt: „No és ha esetleg, persze, csak ha tetszik, ugyebár, szóval, az idősebb férfi vak lenne? És pátyolgatná a fiút? Na?”

A direktor ölbekapta a producert, székestől. „Aranyapám! – üvöltötte – kérsz még egy vitaminitalt? Nna... Tudtam, hogy nem hiába fizetek nektek egy álló esztendeje havi húszezer dolcsit. Fejenként. Megcsináltátok, az anyátok istenit!”

Innen már nem volt megállás. „A vakot sztár játssza! Dustin Hoffmann! Nem, inkább Al Pacino! Róla senkinek sem jut eszébe, hogy autista” „Legyenek benne nagyszabású jelenetek! Táncparkett, melyen Pacino, a vak Pacino úgy tangózik, akár egy angyal. A nő meg gyönyörű...” „Vezessen autót! Száguldozzon!... Nem lát, de érzi. Értitek? Érzi!” „A fiú váljon más emberré, mint amilyen a film elején volt! Kész felnőtt, mire legördül a függöny.”

Ebben maradtak. Az eredmény meg a nyakunkon. A jelenetek nagyszabásúak, Pacino zseniális, vakvezet, tangózik, a fiú megérti az élet titkát.

A négy úr ül a huszonharmadik emeleti szobában, az Oscar-díjkiosztást várja, a hűtőben alkoholmentes gyümölcspezsgő, az asztalon kristálypoharak. Már a folytatás jár a fejükben.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1241

Cikk értékelése:

szavazat: 1335 átlag: 5.6