|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDVeri az ördög a feleségétGelencsér Gábor
Magyar, 1977. Rendezte: András Ferenc. Szereplők: Pásztor Erzsi, Szabó Lajos, Sarlai Imre, Pécsi Ildikó, Anatol Constantin. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 95 perc.
Nehéz eldönteni, ki
ellenszenvesebb András Ferenc első filmjében: az életidegen, gyomorbajos
funkcionárius vagy az őt vendégül látó, ügyeskedő, evő-ivó, de inkább zabáló és
vedelő balatoni család. Ha különféleképpen is, de alapvetően mindkét fél
egyaránt taszító – s ettől jó, időtálló szatíra a Veri az ördög a feleségét. Nem a hatalomnak mond oda a kisember
védelmében, s nem is a kispolgári magatartást ostorozza a szocialista világképpel
szemben, hanem mindkettőt – s ebben fontos társadalomtudományi gondolat rejlik.
Az „érett” Kádár-korban az egyik kitermeli a másikat; mindaz, amit kölcsönösen
utálnak egymásban, az végül is saját teremtményük. Az apparátus elszakad az
emberektől, kapcsolatuk üres ceremoniális gesztusokra korlátozódik. Az egyszerű
emberek nem bánják, hogy (végre) békén hagyják őket, de ha már, akkor saját
értékrendjük és lehetőségük szerint próbálnak boldogulni. Demokratikus
intézményrendszer, amely a társadalmi dialógust fenntarthatná és
szabályozhatná, nincs, az informális csatornák pedig – erről szól sarkított
módon a film – nem működnek. Valamiféle reményt a mindettől látványosan
idegenkedő fiatalok jelenthetnének – talán nem véletlen, hogy ők a film
legkevésbé kidolgozott figurái.
A Veri az ördög a feleségét nagy leleménye, hogy a fenti társadalmi
anomália absztrakt leírását egy igen konkrét, ám azt mégis tökéletesen leképező
alkalomhoz illeszti: augusztus 20.-ához. A baloldali fordulatot követően az új
rezsim jó taktikai érzékkel erre a népi (új kenyér) és vallásos (Szent István)
emléknapra telepíti rá az új alkotmány ünnepét, s ezzel „domesztikálja” a
kulturális hagyományban mélyen gyökerező napot. Augusztus 20.-án minden együtt
van ahhoz, hogy egymást kioltva semmilyen legyen: katonai parádé és Szent
Jobb-körmenet, tisztavatás és az új kenyér megáldása. Hogy az ünnep milyen
abszurd karriert fut be a XX. század folyamán, arról igen szemléletes képet
nyújt a kiadvány extrája: válogatás az augusztus 20.-áról tudósító magyar
filmhíradókból. Kilenc példán keresztül, 1939-től 1971-ig sorjáznak politikai
önképek, a Hősök teréről szóló összeállításokhoz hasonló reprezentatív erővel
(ilyet Jancsó Miklós és Szabó István is készített). A programok igencsak
változnak, egy dolog azonban (máig) változatlan: este tűzijáték. András Ferenc
filmjében is.
Extra: Augusztus 20. a magyar filmhíradókban (MaNDA, 2015, 38’).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 120 átlag: 5.1 |
|
|
|
|