|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziMarguerite – A tökéletlen hangCsiger Ádám
Marguerite –
francia-belga, 2015. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Marcia Romano és Xavier
Giannoli. Kép: Glynn Speeckaert. Szereplők: Catherine Frot (Marguerite), André
Marcon (Georges), Michel Fau (Atos), Christa Theret (Hazel). Gyártó: Fidelité
Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált.
127 perc.
Épp bemutatásra vár egy
életrajzi film Florence Foster Jenkinsről, a híresen tehetségtelen önjelölt
operaénekesről, akinek senki nem szólt, hogy fülsértő a hangja. Stephen Frears
rendezi, Meryl Streep és Hugh Grant játszanak benne, de néhány szemfüles
francia megelőzte őket. Noha igaz történeten alapul, a Jenkins élete által
inspirált film nem túl eredeti: jellemezhető az Amadeus, az Ed Wood és az
Alkony sugárút ötvözeteként, utóbbit
ráadásul (talán öntudatlanul) meg is idézi egy Erich von Stroheim karakterére
emlékeztető lakáj figurájával. A film a XX. század eleji Franciaországban
játszódik, címszereplője, Marguerite pedig egy
zenerajongó arisztokrata, aki kizárólag elnéző baráti körének énekel, amíg egy
tréfás kedvű zenekritikus „annyira rossz, hogy már jó” alapon pozitív recenziót
nem ír róla. A középkorú nő vérszemet kap és karriert szeretne operaénekesként,
néhány rosszakarója pedig adja alá a lovat.
A Marguerite-en meglátszik, hogy megtörtént eseten alapul, és ez nem
válik előnyére. A hősnő kérészéletű karrierjét ugyan következetesen fedi le, ám
közben mellékkarakterek morzsolódnak le és bukkannak fel az oldalán mindenféle
dramaturgiai rendszer nélkül. A
művészetek képviselői közül csak az énekeseknek van elengedhetetlen szüksége a
visszajelzésre, mivel mindenki máshogy hallja a saját hangját. Viszont pont ez
a kivételes helyzet teszi szimpla vígjátékká a filmet, miközben szólhatott
volna a dilettantizmusról és a giccs esztétikájáról is, mint a Nagy szemek, vagy a gazdagok
dekadenciájáról, mint a Foxcatcher.
Xavier Giannoli filmjének humora ehelyett korántsem áll távol az „annyira
rossz, hogy már jó” komikumtól, legviccesebb jelenetei ugyanis Marguerite
ellenállhatatlanul hamis performanszai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 21 átlag: 5.29 |
|
|
|
|