|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziMérges BuddhaBaski Sándor
Der
zornige Buddha – német, 2016. Rendezte: Stefan Ludwig. Írta és kép: Thomas
Beckman és Stefan Ludwig. Zene: Martina Eisenreich. Gyártó: Metafilm / Tellux
Film. Forgalmazó: magyarhangya. 98 perc.
Általában
nem a jól működő, önkritikára és önvizsgálatra hajlandó országokkal fordul elő,
hogy legégetőbb társadalmi problémáik iránt a külföldi dokumentumfilmesek
nagyobb érdeklődést tanúsítanak, mint a hazaiak. Ha mint jelenség nem is túl biztató,
hogy a holland gyártású Érpatak Modell
után most egy német rendezőnek kellett osztrák és német pénzből a Sajókazán
működő Dr. Ámbédkar Gimnázium történetét elmesélnie, a külső perspektíva
számunkra kétségkívül hasznos és tanulságos is lehet.
Stefan
Ludwig rendezőt nem befolyásolták a magyar közéleti csatározások, a politikai
korrektség elvárása sem kötötte gúzsba, viszont – az előítéletekre és a
félelmekre apelláló bulvár kameráival szemben – nem csak a gettó széléig
merészkedett el. Több mint három éven át forgatott a sajókazai romatelepen és a
település buddhista iskolájában, folyamatosan nyomon követve 3-4 tanuló sorsát,
illetve az intézmény egyik alapítójának és tanárának, Orsós Jánosnak a
mindennapjait. Sikerült elérnie, hogy a szereplők megnyíljanak neki – kívülálló
volta ebben is segítségére lehetett –, de az elkapott életképek, a hiányos
fogsorok, a nyomor díszletei legalább ennyire beszédesek.
Ludwig
természetesen szimpatizál az indiai minta alapján megvalósított, a kitörés
lehetőségét hangsúlyozó oktatási modellel, de van annyira elfogulatlan
szemlélő, hogy a projekt buktatóit is bemutassa. A valódi főszereplő, Orsós
János maga sem biztos benne, hogy jó úton járnak, kétségeinek hangot is ad, és
bár a kissé kimódolt indiai epilógusban visszanyeri a munkájába vetett hitét,
aligha lehet olyan benyomásunk, hogy propagandafilmet néznénk. A hurráoptimista
hangvétel nem is állna jól egy olyan filmnek, amelyben a főszereplők egy része
feladja az álmait, a másik fele pedig csak óvatos részsikereket könyvelhet el.
Legalább kétszáz évre van szükség, hogy valódi változások történjenek, mondja
Orsós egy ponton, és a Mérges Buddhát
nézve nehéz lenne vitába szállni vele.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.75 |
|
|
|
|