|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDVili, a verébVarga Zoltán
Magyar,
2015. Rendezte: Gémes József. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Magyar
Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 80 perc.
Rendezőként
jegyzett második egészestés animációjával Gémes József nem a Daliás idők experimentalizmusát
folytatta (lásd Filmvilág 2013/12),
hanem azokat a rajzfilmeket gyarapította, amelyek a Disney-féle klasszikus
animáció hagyományait hazai motívumokkal párosítva vitték tovább; a Vili, a veréb különösen tematikailag és
a cselekményépítésben követi a Disney-mintát – ezért a vizuális törekvései
szerényebbek. Nem ez volt az első egészestés mesefilm Gémes pályáján: az
amerikai megrendelésre készült Hugó, a
víziló animációs kivitelezésének irányítása is az ő nevéhez fűződik.
A Vili, a veréb átváltozás-történetbe
ágyazott nevelődési mese, amelyben az indítás fantasztikus bonyodalmai végül
elvezetnek a borítékolható jellemfejlődésig. A verébtündér akaratlanul
változtatja madárkává Vilit, a budapesti kiskamaszt, akinek kedvelt hobbija a
macskakínzás és a lövöldözés a verebekre – a kismadárként átélt napok azonban
felelősségteljes viselkedésre tanítják Vilit, sőt még a verébtündér feladatát
is magára vállalja.
Vili
alakja két hagyományt kapcsol össze: a magyar animációt fémjelző emblematikus
gyerekkarakterek markáns tagja egyfelől (különösen Mézga Aladárhoz
hasonlítható, aki ugyancsak a Vilit
íróként jegyző Nepp József fejéből
pattant ki); madár-alteregója révén pedig az antropomorf állatfigurákhoz is
társítható, kivált a Vuk címszereplőjéhez.
Az utóbbihoz köti a tanulási folyamat kiemelt szerepe és az idős mentorfigura motívuma
is.
A
fordulatok kevéssé okoznak meglepetést, leszámítva egy bizarr epizódot az idős
verébbel és a patkányokkal; a Disney-esztétika szellemében pedig még néhány
éneklős részlet is kíséri a verébkalandokat: a csapatos repülés alatt hallható
fülbemászó dalt („Repülni oly jó…”) nehezen veri ki az ember a fejéből, a
többit viszont könnyű feledni. A Nepp-életmű meghatározó karaktertípusa, az
intrikus macskafigura – ezúttal a Cili nevű szobacica – gondoskodik a
bonyodalmak halmozásáról, a repülésmotívum nyomatékosításával pedig az alkotók
egyszerre gazdagítják a film pszichológiai rétegét és vizualitását: a repülések
összekapcsolódnak Vili fejlődésének stációival, dinamikusabbá teszik a látványvilágot
és lehetőséget adnak a városi terek bemutatására. A Vili, a veréb messzemenően megfelel a gyerekközönségre szabott
színvonalas rajzfilmmel kapcsolatos alapvető elvárásoknak, és ezen még a kissé
elmaszatolt és túlontúl cukormázas finálé sem változtat.
Extrák:
Két Gémes-rövidfilm is helyet kapott a lemezen. Az 1964-es A torkos menyét a rendező Iparművészeti Főiskolán töltött
tanulóéveinek terméke, amelyben absztraktba hajló hátterek előtt elevenedik meg
az izgága címszereplő „nagy zabálása”. A Nepp által írt 1976-os Sün barátomban pedig nem annyira a
kiszámítható – és szomorú – csattanó az érdekes, mint inkább a figurák
elmosódott, foltszerű megjelenítésmódja.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 4.67 |
|
|
|
|