|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDMenny és pokolBenke Attila
Tengoku
to jigoku – japán, 1963. Rendezte: Kurosawa Akira. Szereplők: Mifune Toshiro,
Mihashi Tatsuya, Nakadai Tatsuya. Forgalmazó: Etalon Film Kft. 142 perc.
Akira
Kurosawa a mesteri kosztümös drámái (A
hét szamuráj, Véres trón, A testőr) mellett néha szinkronidejű
filmeket is forgatott, melyek a 1945 utáni Japán társadalmi viszonyait
állították fókuszba (Élni, Rőtszakállú). A „japán gazdasági csoda”
után prosperáló, ugyanakkor társadalmi-politikai feszültségekkel teli hatvanas
években játszódik az Ed McBain King’s
Ransom című 1959-es bűnügyi regényéhez lazán kapcsolódó szerzői krimi, a Menny és Pokol is. A radikális baloldal az
amerikai-japán biztonsági egyezmény elleni tüntetések mellett támadta a
tradicionális japán társadalmi és családi normákat. E fejlemény bár a Menny és Pokolban az újhullám (nuberu
bagu) formabontó alkotásaitól eltérően ugyan klasszikus műfaji keretek között
jelenik meg, ám Kurosawa mégis komplex módon mutatja be a korszak osztálykonfliktusait.
A
vállalatvezető főhős, Kingo Gondo anyagi gondokkal küzd, így cseppet sem hiányzik
neki egy zsaroló hívása, aki állítólag elrabolta fiát, s váltságdíjat követel a
gyermekért. Öröm az ürömben, hogy a gyerekrabló hibát vétett, és nem a főnök,
hanem a beosztott, Gondo sofőrjének fiát ejtette foglyul. A makacs férfi csak
felesége és a könyörgő sofőr nyomására hajlandó fizetni, ám ezzel koránt sincs
vége a Menny és Pokolnak, minthogy
Kurosawa klasszikus krimicselekménnyel dolgozik, közben pedig lassan a
rendőrségre, illetve a nyomozókra kezd fókuszálni.
Azonban
a Menny és Pokol csak a felszínen
hagyományos bűnügyi történet, Kurosawa kardforgató drámáihoz hasonlóan eltér a
konvencióktól. A japán rendező krimijében nem a „ki tette?”, hanem a „hogyan
működik ez a társadalom?” a legfontosabb kérdés. A nyomozás közben nemcsak a
rendőrség még mindig a tradicionális erkölcsi normákon alapuló módszerei (a
megszállott nyomozónak, Tokurának nem elég az emberrabló kézre kerítése,
halálbüntetést akar kieszközölni a bűnöző számára), hanem az
osztályegyenlőtlenségek is kristálytisztán láthatóvá válnak: az alsóbb
osztályoknak „alacsonyabb az árfolyama” a pénzvilágban.
A Menny és Pokol tehát a rendezőhöz méltó
módon összetett, intelligens bűnfilm, mellyel bár vannak ritmusproblémák,
kicsit le is ül a cselekmény második felében, de az utolsó fél óra, kiváltképp
a döbbenetes erejű zárójelenet mindenért kárpótolja a nézőt.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 7.29 |
|
|
|
|