|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉletem CukkinikéntVarró Attila
Ma vie
de Courgette –
francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből
Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita
Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált.
66 perc.
Bár ezidáig úgy
tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry
Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az
idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében
színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról
sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az
alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb
szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég
gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját
kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével
felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is
találjon a stoptrükk-világban.
A forgatókönyvet
jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor)
eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia
rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs
szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta
jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy
súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként
bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból,
mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami
mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára
eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a
homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely
oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni
szívébe.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.5 |
|
|
|
|