|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziÉletem CukkinikéntVarró Attila
Ma vie
de Courgette –
francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből
Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita
Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált.
66 perc.
Bár ezidáig úgy
tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry
Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az
idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében
színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról
sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az
alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb
szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég
gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját
kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével
felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is
találjon a stoptrükk-világban.
A forgatókönyvet
jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor)
eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia
rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs
szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta
jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy
súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként
bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból,
mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami
mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára
eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a
homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely
oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni
szívébe.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 4 átlag: 3.5 |
 |
|
|
|
