|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTinaMockler János
Egy kislány kilóg a sorból. Rendetlenkedik hittanórán. A négy evangelista: John, Paul, George és Ringo. A három királyok közül az egyik legalább Elvis. Aztán subickos képit csibészmosolyra húzza: látható mind a harminchárom fehér foga. Cukifalat. A méltó büntetés mégsem marad el.
Egy kislány kilóg a sorból. Túlcifrázza a templomi kórus szikár dallamait, recegtet, hajlít, kontráz. Aztán subickos képit csibészmosolyra húzza: látszik mind a harmincnégy fehér foga. Tündibündi. A méltó büntetés mégsem marad el: kilökik a kórusból.
Mindketten énekesnők lesznek. Egyik az Apácashow-ban, másik a Tinában. Az utóbbi idők legkellemesebb amerikai limonádéja és legszokványosabb életrajzi filmje a fentieken túl is számos azonos vonást mutat. Lényeges különbség csupán a Tina tragikus humortalansága. Miért kell egy életrajzi mozinak karót nyeltnek lennie? Húsbavágó kérdés! Ám most Ike jön, és ő vág húsba, hasba, szájba, fejbe, ide, oda, Rusnya egy rabiátus fráter volt, szentigaz. Mint ahogy különféle női magazinok kis színeseiből (feketék kékben-zöldben) erről már rég értesülhettünk.
Kinek kell egy ilyen film? Tina Turner rajongóinak? Aligha. Hiszen a „kis színésznőcske”, aki a nagyasszonyt játssza, halvány másolat csupán, és a számokat sem adják végig. Annak (ha akadna bárki is oly merész), ki nem a Pepsi-nagymamáktól jön izgalomba? Talán igen. A „kis színésznőcske” annyira jó, amennyire Tina nem volt soha. De a legvégén megjelenik az élő klasszikus is. Ha van, akinek kedves az addig telt másfél óra, ne várja meg.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2084 átlag: 5.44 |
|
|
|
|