|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziŐrült boldogságVajda Judit
La pazza gioia – olasz,
2016. Rendezte: Paolo Virzì. Írta: Francesca Archibugi. Kép: Vladan Radovic.
Zene: Carlo Virzì. Szereplők: Valeria Bruni Tedeschi (Beatrice), Micaela
Ramazotti (Donatella), Valentina Carnelutti (Dr. Zappa). Gyártó: Lotus
Productions / Manny Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 118 perc.
Paolo Virzì új filmje a
napsütötte Toszkánában játszódik, de a régió ezúttal nem kedélyes gasztrofilm
vagy romantikus komédia háttere. Virzì maga is a hely szülötte, több művét is
helyezte már oda. Akárcsak a nők világa, amely szintén meghatározó kategória a
rendezői életművön belül, legyen az alkotás érzékeny lélekrajz (Caterina a városba megy), vidáman
induló, de sötétbe forduló szatíra (Előtted
az élet) vagy családi melodráma (Toszkán
szépség).
Az Őrült boldogsággal a női filmeken belül a rendező újabb alműfajt
fedez fel: az „egy őrült naplója”-filmdrámákét. Két hősnőjét egy családias
pszichiátrián kezelik: míg Beatrice régóta az otthon lakója, addig Donatella
frissen kerül be. A furcsa páros közötti kölcsönhatás oda vezet, hogy
megszöknek az intézetből, és ezzel szó szerint egy őrült road movie kezdődik.
Vannak olyan filmek,
amelyeket kínszenvedés végignézni, de utolsó jelenetük annyira jól sikerült,
hogy felülír minden korábbit. Ezek közé tartozik az Őrült boldogság is, azzal a különbséggel, hogy itt az utolsó két
jelenet az, amit gyönyörűség nézni. Cselekménye legnagyobb részében a film
végigrohan a Száll a kakukk fészkére,
az Egy hatás alatt álló nő és a Thelma és Louise megidézésén, olyan
hosszúságban, amelyből bőven lehetett volna vágni. Ezt az időt főként Beatrice
monológjai töltik ki, aki mindenkit idegesít a környezetében – beleértve a
nézőt is. A fináléra ráadásul kiderül, hogy valójában Donatella az, akinek
katartikusan zárul a története, és érdemesebb lett volna korábban is inkább rá
koncentráltuni. Így viszont nem egyértelmű a válasz a kérdésre, érdemes-e végigülni
az Őrült boldogság első egy és
háromnegyed óráját az utolsó, csodálatos tíz perce kedvéért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 8 |
 |
|
|
|
