|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDElzárva a világ előlBata Norbert
The Disappointments Room
– amerikai, 2016. Rendezte: D.J. Caruso. Szereplők: Kate Beckinsale, Mel Raido,
Lucas Till. Forgalmazó: Fórum. 88 perc.
Mostanság, amikor a
körülajnározott kortárs horrorfilmek rendre csalódást okoznak – a Valami követ átgondolatlanságától kezdve
A boszorkány blöffjén át a The Autopsy of Jane Doe elmaszatolt
fináléjáig –, szinte már üdítően hat egy olyan rémfilm, amelyet még csak
pozitív sajtóvisszhang sem övez, és nem kelt hamis reményeket a közönségben.
Igaz, ha a szóban forgó produkciónak ez az egyetlen érdeme, a néző így sem jár
jobban – sőt. Pedig nem indul vállalhatatlanul a Hátsó ablak középszerű kertvárosi parafrázisával, a Disturbiával „elhíresült” D.J. Caruso
2014-ben forgatott, de csak két évvel később bemutatott filmje, az Elzárva a világ elől. Jobb pillanatai azonban
sajnos levonulnak legkésőbb az expozíció végéig; gondolok itt azokra a
snittekre, amelyek egy ódon ház belső tereit mutatják, némi ajtónyikorgással,
vízcsöpögéssel erősítve az atmoszférát, és azt sejtetik: kísértetfilm van körvonalazódóban.
Amint azonban az emberi dráma, a természetfelettinek vélt borzalmak, de
leginkább egy súlyos csapástól szétzilált női psziché rejtelmei kerülnének
terítékre, hamar ellaposodik, vagy stílszerűen szólva, ezer sebből kezd el
vérezni a film. A cselekményvezetés összecsapottsága, a primitív jump scare effektusok, az értékelhető
színészi játék teljes hiánya és a paráztatónak szánt, ámde nevetségességbe
torkolló montázsok – kivált az idősíkok és tudatképek menetrendszerű
váltogatása – nyomatékosítják igazán, mekkora a szakadék az Elzárva a világ elől és az általa
megidézett előzmények (olyan remeklések, mint az Ijesszük halálra Jessicát! és a Ragyogás)
között.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5.5 |
|
|
|
|