|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziAranyBaski Sándor
Gold
– amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick
Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew
McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua
Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman
Film. Szinkronizált. 121 perc.
Mielőtt
több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős
trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg
túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a
rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított
kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több
földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis
túlzással műfajt teremtett.
Új
rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események
által inspirált Arany is erős
közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai
álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói
vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street
aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai
kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként
definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé
becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a
szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni
milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.
Rendezőként
Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem
közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint
A Wall Street farkasa, vagy aktuális
és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább
csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method
acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 3.8 |
|
|
|
|