|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziPingvinek vándorlása 2. Benke Attila
L'empereur
– francia, 2016. Írta és rendezte: Luc Jacquet. Operatőr: Luc Jaquet, Jérôme
Bouvier, Laruent Chalet, Jérôme Maison, Yanick Gentil. Zene: Cyrille Aufort.
Narrátor: Lambert Wilson. Gyártó: Bonne Pioche. Forgalmazó: Vertigo Media Kft.
82 perc.
A
moziba szánt természetfilmeknél mindig adott a kínos kérdés: miért éri meg a
nézőnek felkelni plazmatévéje elől, hogy jegyet váltson például a nemrég
bemutatott Terrence Malick-szemfényvesztésre, Az Univerzum történetére, melyre amúgy köröket ver a BBC
4K-felbontásban élvezhető tévésorozata, a Bolygónk,
a Föld 2 a veterán David Attenborough-val.
Hogy
a Déli-sarkkutató Luc Jacquet filmje, a
Pingvinek vándorlása 2 megéri-e a pénzét? Annyi bizonyos, hogy a 2005-ös
Oscar-díjjal jutalmazott első rész meglepő módon sikeresen teljesített a
pénztáraknál, és az Akadémia elismerését is elnyerte mögöttes tartalma miatt,
mivel a címszereplő antarktiszi pingvinközösség felfogható volt az emberi
társadalom modelljeként.
A
Pingvinek vándorlása 2-ben az Antarktisz hósivataga
lenyűgöző, miként a jégpáncél alatti tengeri élővilág újfent gyönyörű, és ismét
magunkra ismerhetünk a pingvinek kommunájában. Ezek a furcsamód antropomorf,
vízben és szárazföldön egyaránt helytálló élőlények meghökkentően intelligens
és szervezett közösségben élnek. Egymást melegítik, beavatási rituáléik és
emberi hibáik vannak. A legjellemzőbb kapcsolat köztünk és a felcseperedő
fiókák között, hogy bár a pingvinek tollpelyhét kifejlett kültakaró váltja fel,
s az ifjaknak már be kellene ugrania a jeges mélyvízbe halat fogni – ám mivel a
felnőttek épp a praktikus dolgokra nem tanították meg őket, a riadt ifjúság
csak tehetetlenül pislog a parton. Pont úgy, mint a mai huszon-harmincéves
generáció tagjai vágtató infotársadalmunk káoszában, a pályakezdés szakadéka
szélén. Luc Jaquet ezenkívül sajnos nem tud többet hozzátenni a tíz évvel
ezelőtti első részhez, ismeretet nem terjeszt, csupán ismétel: műve kizárólag
keményvonalas pingvinrajongóknak ajánlott.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 4.8 |
 |
|
|
|
