KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Utóhatás

Soós Tamás Dénes

Aftermath – amerikai, 2017. Rendezte: Elliott Lester. Írta: Javier Gullón. Kép: Pieter Vermeer. Zene: Mark Todd. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Roman), Scoot McNairy (Jake), Maggie Grace (Christina). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films / Pacific View Management / Protozoa Pictures / thefyzz / Grindstone Entertainment Group. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 94 perc.

 

Egy légiirányító-központban elromlik a telefonvonal – pár perccel később két repülő összeütközik a levegőben. Az áldozatok között nemcsak a 130 utas, de a légiirányító meg egy lengyel vendégmunkás is ott van, aki a terhes lányát és feleségét várta a repülőtéren. Az ő életük ugyan nem ér véget, de brutálisan kisiklik addigi medréből. A „műfaj” tehát gyászfilm, a hangulat nyomott, a képek pedig divatosan szürkék, deszaturáltak. Minden képkockából facsarni lehet a melankóliát, amihez sokat hozzátesz, hogy a hangsúly a tragédia banalitására kerül, a bürokráciával, a biztosítókkal és a hétköznapok ürességével folytatott viaskodásra. Részben talán azért is, mert a színészek nem tudják felszínre lökni a gyászmunka pszichológiai mélységeit, és kifejezni a kifejezhetetlen fájdalmat. Az általában sunyi simliseket, itt a jó szándékú légiközpontost alakító Scoot McNairy-nek a semmitmondó dialógusokkal, a légitársaságtól bocsánatkérést követelő Arnold Schwarzeneggernek pedig úgy en bloc a drámai színészettel gyűlik meg a baja. Az Utóhatásba csak akkor költözik minimális izgalom, ha az akciósztár macsó szerepei felől nézzük, amikben hol megmentette, hol megbosszulta a családját. Vagyis ha Schwarzenegger Gran Torinójaként gondolunk rá, amely drámai történetben és az öregkor bölcsességével fordítja visszájára a sztár imázsát.

Az Utóhatás azonban nem erősít rá olyan direkten az életművet felülíró párhuzamokra, mint Eastwood, így aztán kiszámítható lesz a játék, és lapos a szentencia („a bosszú öl, butít és nyomorba dönt”), amellyel cáfolja a revansfilmek, azon keresztül pedig Schwarzenegger akcióhősi működésének egyik alaptézisét. Miután elpárolgott a kuriózumértéke annak, hogy az Utóhatás keményen dolgozó kisemberében a nyugdíjas Terminátor szubverzióját látjuk, nem marad más, csak egy hangulatos, de üresen kongó gyászfilm a búsongó amerikai függetlenek megannyi közhelyével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13256