|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDRambo 1-3.Benke Attila
Rambo:
Első vér, Rambo 2., Rambo 3. – amerikai, 1982, 1985, 1988. Rendezők: Ted
Kotcheff, George P. Cosmatos, Peter MacDonald. Szereplők: Sylvester Stallone,
Richard Crenna, Brian Dennehy, Charles Napier, Julia Nickson-Soul. Gyártó: Anabasis
N.V., Carolco. Forgalmazó: Studio Canal. 281 perc.
Az
Egyesült Államok Vietnam és Watergate utáni lábadozási korszakának emblematikus
sztárjává vált Sylvester Stallone két klasszikus filmsorozatban is. Az 1976-os Rocky vízválasztó alkotás mind formai,
mind ideológiai szempontból. A címszereplő lecsúszott sportoló mint a hetvenes
évek tipikus csellengő antihőseinek leszármazottja megküzdhet egy sztárbokszolóval,
akit a közönség nagy meglepetésére Rocky majdnem ki is üt a ringben. A melegszívű
ökölvívó azonban még a Carter-éra teremtménye, a Vietnamért bosszút álló, reagani,
keménykötésű akcióhős a Rambo-sorozatban
született meg.
A
klasszikus Rambo-trilógia
indítódarabjában Sylvester Stallone karaktere még sokkal inkább Rocky, mint
Rambo. Az Első vérben több a dráma,
mint az akció, minthogy a Rocky miatt
ekkorra már sztárrá vált Stallone javaslatára a film alapjául szolgáló David
Morrell-könyv agresszív és kegyetlen John Rambóját megszelídítették a
forgatókönyvírók. Éppen ezért a Rambóban
a sérült lelkű vietnami veterán inkább a hazáért vérüket adó katonákkal szemben
hálátlan amerikai kisváros fasisztoid rendőreinek áldozata, miattuk kénytelen
újra zöldsapkássá válni, ezúttal az idegen dzsungel helyett az észak-amerikai
vidéken. Ennek ellenére a cselekmény során csupán két ember hal meg, ők sem a
főhős keze által, és Rambónak amúgy is keményebb ellenfelei a múlt traumái, mint
a meglehetősen amatőr vidéki zsaruk, vagy a szedett-vedett Nemzeti Gárda.
Az Első vér tehát pszichológiailag hiteles
dráma, megható és akciófilmektől szokatlan módon békés fináléval. A Rambo 2.-ben a forgatókönyvet jegyző
James Cameron és Sylvester Stallone még megpróbálkoztak Rambo árnyalásával,
azonban a második és a harmadik rész már a jobbos Vietnam-filmciklus tipikus
darabjaiként egyértelműen a reagan-i ideológia szellemében készült. A Rambo 2. és 3. republikánus gondolatkísérletek arról, hogy a vietnami veterán (újra)
bevetésre indul a délkelet-ázsiai dzsungelekbe, illetve a szovjetek „saját
Vietnam”-jába, Afganisztánba, és nemcsak kimenti a hadifoglyokat, de egyszemélyes
hadseregként szimbolikusan korrigálja a múltat, s megnyeri a hidegháborút az
Egyesült Államoknak. Így míg az Első vérnek
komoly művészi értékei is vannak, addig a folytatások csupán stílusos
akciófilmek, melyek komor héroszától a hetvenévesen is kitűnő kondícióban levő
Sylvester Stallone máig nem tudott elszakadni. Jóllehet, a Rambo-mítoszt
Hollywood már nem veszi komolyan, hiszen A
galaxis őrzői 2.-ben John Rambo kiöregedett zsoldosvezérként csupán rövid
cameo erejéig tűnhet fel, az új idők akcióhőseinek gépfegyvereknél és
vadászkéseknél többre van szükségük az intergalaktikus terroristákkal vagy a
csúcstechnikával felszerelt háttérhatalommal szemben.
Extrák:
„Így készült” werkfilmek, s az első lemezen megtalálható az Első vér alternatív befejezése, egy
kimaradt jelenet és bakiparádé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|