KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rambo 1-3.

Benke Attila

Rambo: Első vér, Rambo 2., Rambo 3. – amerikai, 1982, 1985, 1988. Rendezők: Ted Kotcheff, George P. Cosmatos, Peter MacDonald. Szereplők: Sylvester Stallone, Richard Crenna, Brian Dennehy, Charles Napier, Julia Nickson-Soul. Gyártó: Anabasis N.V., Carolco. Forgalmazó: Studio Canal. 281 perc.

 

Az Egyesült Államok Vietnam és Watergate utáni lábadozási korszakának emblematikus sztárjává vált Sylvester Stallone két klasszikus filmsorozatban is. Az 1976-os Rocky vízválasztó alkotás mind formai, mind ideológiai szempontból. A címszereplő lecsúszott sportoló mint a hetvenes évek tipikus csellengő antihőseinek leszármazottja megküzdhet egy sztárbokszolóval, akit a közönség nagy meglepetésére Rocky majdnem ki is üt a ringben. A melegszívű ökölvívó azonban még a Carter-éra teremtménye, a Vietnamért bosszút álló, reagani, keménykötésű akcióhős a Rambo-sorozatban született meg.

A klasszikus Rambo-trilógia indítódarabjában Sylvester Stallone karaktere még sokkal inkább Rocky, mint Rambo. Az Első vérben több a dráma, mint az akció, minthogy a Rocky miatt ekkorra már sztárrá vált Stallone javaslatára a film alapjául szolgáló David Morrell-könyv agresszív és kegyetlen John Rambóját megszelídítették a forgatókönyvírók. Éppen ezért a Rambóban a sérült lelkű vietnami veterán inkább a hazáért vérüket adó katonákkal szemben hálátlan amerikai kisváros fasisztoid rendőreinek áldozata, miattuk kénytelen újra zöldsapkássá válni, ezúttal az idegen dzsungel helyett az észak-amerikai vidéken. Ennek ellenére a cselekmény során csupán két ember hal meg, ők sem a főhős keze által, és Rambónak amúgy is keményebb ellenfelei a múlt traumái, mint a meglehetősen amatőr vidéki zsaruk, vagy a szedett-vedett Nemzeti Gárda.

Az Első vér tehát pszichológiailag hiteles dráma, megható és akciófilmektől szokatlan módon békés fináléval. A Rambo 2.-ben a forgatókönyvet jegyző James Cameron és Sylvester Stallone még megpróbálkoztak Rambo árnyalásával, azonban a második és a harmadik rész már a jobbos Vietnam-filmciklus tipikus darabjaiként egyértelműen a reagan-i ideológia szellemében készült. A Rambo 2. és 3. republikánus gondolatkísérletek arról, hogy a vietnami veterán (újra) bevetésre indul a délkelet-ázsiai dzsungelekbe, illetve a szovjetek „saját Vietnam”-jába, Afganisztánba, és nemcsak kimenti a hadifoglyokat, de egyszemélyes hadseregként szimbolikusan korrigálja a múltat, s megnyeri a hidegháborút az Egyesült Államoknak. Így míg az Első vérnek komoly művészi értékei is vannak, addig a folytatások csupán stílusos akciófilmek, melyek komor héroszától a hetvenévesen is kitűnő kondícióban levő Sylvester Stallone máig nem tudott elszakadni. Jóllehet, a Rambo-mítoszt Hollywood már nem veszi komolyan, hiszen A galaxis őrzői 2.-ben John Rambo kiöregedett zsoldosvezérként csupán rövid cameo erejéig tűnhet fel, az új idők akcióhőseinek gépfegyvereknél és vadászkéseknél többre van szükségük az intergalaktikus terroristákkal vagy a csúcstechnikával felszerelt háttérhatalommal szemben.

Extrák: „Így készült” werkfilmek, s az első lemezen megtalálható az Első vér alternatív befejezése, egy kimaradt jelenet és bakiparádé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13316