|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziHHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívjákBenke Attila
HHhH – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendező: Cédric Jimenez. Írta: Laurent Binet, Cédric Jimenez, David Farr. Kép: Laurent Tangy. Szereplők: Jason Clarke (Heydrich), Rosamund Pike (Lina), Stephen Graham (Himmler), Jack O’Connell (Kubiš), Mia Wasikowska (Anna). Gyártó: Adama Pictures / Légende Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 120 perc. A második világháború egy-egy drámai
eseményét a tengelyhatalmak szemszögéből bemutatni veszélyes feladat, a Sztálingrádnak (1993) vagy A bukásnak (2004) mégis sikerült úgy
megtört emberi lényként ábrázolnia a németeket, nácikat, hogy közben ne oldozza
fel őket bűneik alól. Cédric Jimenez is erre tett kísérletet a HHhH-val, melyben a rettegett SS-vezér,
a megszállt Csehország kegyetlen helytartója, Reinhard Heydrich emberi oldalát
kellene megismernünk.
A HHhH Laurent Binet azonos című szubjektív, de hiteles
dokumentumokra alapozott történelmi regényét követi. (A Heydrich elleni
merényletről 2016-ban már készült egy film, Sean Ellis Anthropoid-ja.) A mű párhuzamosan mutatja be a haditengerészből
náci vezetővé váló Heydrich ténykedését, és az ellene merényletet elkövető cseh
Jan Kubiš és a szlovák Jozef Gabčík felkészülését az 1942 májusában végrehajtott
Anthropoid-hadműveletre. Így a HHhH
nem a „mi történt?”, hanem a „hogyan?” és a „miért?” kérdések miatt lehetne
izgalmas. Ám a film megmarad felszínes – bár expresszív-drámai stílusa miatt
hatásos – háborús thrillernek. Habár Cédric Jimenez már a film elején is
erőlködve bizonygatja, hogy a helytartóként rendkívül brutális Reinhard
Heydrich amúgy remek családapa, de a szadista gonosztevő képét nem képes
árnyalni. A legérdekesebb jelenet egyértelműen Heydrich haláltusája, ilyen
érzékletesen és kreatívan kevesen tudták ábrázolni az elmúlást: eleinte furcsa
színek, majd képi torzítások, végül lassú elsötétedés jelzik, hogy a
legyőzhetetlennek hitt gonosz is halandó. Ráadásul Heydrich mellett a két
cseh/szlovák ellenállót sem sikerült kellőképp izgalmassá tenni, jóllehet, a
nácik ellen folytatott elkeseredett, végső küzdelmük minden filmes túlzás
ellenére igen drámai. Kár, hogy a HHhH
inkább sokkoló akciójelenetei miatt hatásos, egyszer élvezhető történelmi
kalandfilm, és nem emlékezetes dráma, ami valójában lenni szeretett volna.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|