|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziFekete PárducKránicz Bence
Black
Panther – amerikai, 2018. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Joe Robert Cole. Kép:
Rachel Morrison. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Chadwick Boseman (T’Chalia),
Michael B. Jordan (Stevens), Lupita Nyongo (Nakia), Martin Freeman (Ross),
Danai Gurira (Okoye). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.
Nem a
legfrissebb Marvel-adaptáció az első fekete szuperhősfilm, de a hatalmas
közönségréteget megszólítani képes fősodorban most kaptak először teret
napjaink fekete polgárjogi törekvései, a Black Lives Matter mozgalom
jelmondatai és eredményei. Ez pedig akkor is értékes filmmé tenné a Fekete Párducot, ha egyébiránt teljesen
elhibázott, vagy inkább, ami a Marvel-termés átlagára jellemző, középszerű és
unalmas produkció lenne. Ennél azonban Ryan Coogler tehetségesebb rendező, és
most kellő szabadságot is kapott.
Amíg
a sikeres Penge sorozat a
félvámpírlét idegenségére fordította le a fekete bőrszín kódjait, az óvatos
társadalomkritikával próbálkozó, 1993-as Meteorember
pedig eltűnt a süllyesztőben, addig a Fekete
Párducra borítékolhatóan sokan fognak figyelni.
Magyar
nézőként kissé úgy érezhetjük, távol maradunk a történet valódi jelentőségétől,
de ha nem is érezzük a bőrünkön, azért megértjük, hogy ez a film erőt adhat
rengeteg afroamerikai gyereknek, akik eddig a hófehér Thor, Amerika kapitány
vagy Pókember kalandjaiba élhették bele magukat. Coogler előző filmjében, a Creedben is egy fehér mítosz, a
Rocky-történet átszínezésével kísérletezett, a Stan Lee és Jack Kirby által a
60-as évek közepén kitalált afrikai szuperhős tehát tökéletesen illik szerzői
szándékaihoz. A cselekmény az üzembiztos Marvel-elődökét idézi, a díszletvilág
impozáns – bár nyilván gátlástalanul kutyulja össze egy rakás afrikai ország
vizuális kultúráját –, a lényeg viszont a fekete büszkeség, amely a sokszor
látott, de ma is átélhető, Martin Luther King és Malcolm X szembenállásával
kirajzolható konfliktuson keresztül jelenik meg. A Fekete Párduc a béke filmje, a saját határait tágító Marvel-széria
népszerűségét tekintve pedig jó okunk van azt gondolni, hogy az efféle
filmeknek valóban lehet némi társadalomgyógyító ereje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|