|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziPizzarománcTüske Zsuzsanna
Little
Italy – amerikai, 2018. Rendezte: Donald Petrie. Írta: Steve Galluccio és Vinay
Virmani. Kép: Thom Best. Zene: Mateo Messina. Szereplők: Emma Roberts (Nikki),
Hayden Christensen (Leo), Danny Aiello (Carlo), Andrea Martin (Franca), Alyssa
Milano (Dora), Adam Ferrara (Sal). Gyártó: Firsttake Entertainment. Forgalmazó:
Freeman Films. Szinkronizált. 102
perc.
A
mintegy három évtizede nagyrészt emlékezetes közepesekkel komédiázó rendező,
Donald Petrie (A szomszéd nője mindig
zöldebb, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) legújabb
gasztro-romkomja akár némi kiadós szívmelengetést is hozhatna az idei
télkezdetbe, a Pizzarománc hőfokánál
és minőségénél azonban talán csak élettartama ígérkezik alacsonyabbnak. A
rendező 1988-as, hamar kultikussá vált és máig szeretnivaló
nosztalgia-gyermekével, a hasonló tematikai alapokra épülő Pizzavarázzsal szemben, a 2018-as fogás legfeljebb egy megengedőbb
Valentin-napi szívecskés menübe férne bele.
A
Toronto olasz negyedében játszódó Rómeó és Júlia-gasztrokomédiában családok és
éttermek csapnak össze: sok évnyi távollét és egy óceánnyi távolság után Leo és
Nikki újra találkozik, majd fellobban a gyermekkori szerelem, ám harsány
pereputtyaik és a régóta dúló konyhacsata kereszttüzében semmi nem megy
egyszerűen – ráadásként a versengés bugyuta hevében maguk a séf-jelölt
szerelmesek is megmakacsolják magukat és leragadnak, mint az egyszeri
pizzatészta, ami nem látott elég olajat. A Pizzarománc
harsogó multi-kulti fiesztáján a műfaji báj bárgyúsággá, a sokszínűség
hirdetése olcsó és kirívó piaci fogássá alakul: az alkotók fő célja az volt,
hogy a lehető legszélesebb nézőtábort célozzák meg romantikus ízkavalkádjukkal,
ahol minden korosztály, nem és etnikum megtalálja a szájízéhez szánt csemegét a
feltétben (különös tekintettel a legfontosabb globális piacot jelentő kínai és
indiai közönségre, akik saját mellékszereplőiken keresztül gond nélkül
belesimulnak a bazi nagy olasz hakniba). A filmet záró bakiparádé
tanúbizonysága szerint legalább a résztvevők szívesen ették a saját főztüket –
a közönségnek pedig szerény főfogásként marad a popcorn al dente.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|