|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziUn homme presséKovács Kata
Un homme pressé –
francia, 2018. Rendezte: Hervé Mimran. Írta: Christian Streiff könyve alapján Hélène
Fillières és Hervé Mimran. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Balmorhea. Szereplők:
Fabrice Luchini (Wapler), Leila Bekhti (Jeanne), Rebecca Marder (Julia), Igor
Gotesman (Vincent), Yves Jacques (Eric). Gyártó: Albertine Productions /
Gaumont. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
100 perc.
A színészi pályán
majdnem ötven éve, tinédzserként, Eric Rohmer mellett induló Fabrice Luchini
mára a franciák legendás nagyágyúja, kiváló komikus, akit hazájában a
filmvászonról épp olyan jól ismernek, mint a színpadról. Hozzánk utoljára a Párizs császára, A házban és a Gemma Bovery
hozta el. Mostani szerepe lehetne akár pályaösszefoglaló is: a történet elején
a komoly autógyáros, Alain Wapler – a Peugeot-vezér Christian Streiff memoárja
nyomán – életveszélyes stroke-ot kap, beszédközpontja súlyosan megsérül,
afáziás lesz, így kénytelen otthagyni pazar karrierjét és évek óta sivár
magánéletében, no meg a Casablanca
újra- és újranézésében reményt találni. A Luchini alakításaiból jól ismert,
kissé különc, kótyagos, meg nem értett figurát meglehetősen unalmas narratív
megoldások mozgatják: hősünk logopédusa személyében támogatóra, kutyájában
hűséges társra lel, elhanyagolt és mélyen megbántott lányával is békét köt.
Az író-rendező Hervé
Mimran (Szerelmem New York) filmje
elsősorban a – fordításban javarészt elvesző – kimunkált nyelvi humorra épít. A
könnyed hangnem, a lazán felvázolt, ám néhol indokolatlanul bő lére eresztett
mellékszálak és az egymást érő zenés montázsok mind Luchini színészi
bravúrjának engednek teret, bár a sokadik átöltözést és félrebeszélést már ő is
csak üres rutinból oldja meg. Hiába szól a film a testét és az elméjét
összehangolni képtelen értelmiségi vívódásáról, a kimunkált expozíciót csak egy
banális újrakezdés-történet követi, ahol Luchini félszívvel eljátszott,
kényszernyugdíjazott vezérigazgatója leginkább félnótás autókereskedőnek
látszik, és még az újjászületést szimbolizáló zarándoklat is inkább tűnik
bakancsreklámnak, mint katarzis-katalizátornak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|