|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzigorúan piszkos ügyekVaskó Péter
A taoizmus jelképe: jin és jang, fehér pötty a feketében, fekete a fehérben, jó és rossz keveredik, mozgatja és hajtja a világot. Ennek tiszta filmi leképezése ez a jó kis hongkongi akció-krimi. Még a nevek is ezt visszhangozzák: Yan még a rendőrtiszti akadémia befejezése előtt beépül a Triádba, elnyeri a főnökök bizalmát is, és a rendőrség egyik legfontosabb besúgója lesz az alvilágban. Minget kamaszkorában a Triád küldi el, hogy végezze el a rendőriskolát, és ő lesz a maffia szeme és füle a hatóságon belül, szorgalma és tehetsége ráadásul egyre magasabb pozícióhoz juttatja a zsaruhierarchiában. Évek múltán a két tégla egy kábítószerügy kapcsán szembekerül egymással, ráadásul mindkét szervezet tudja, hogy áruló van a soraikban, és azt is, hogy az nyer, aki előbb jön rá, ki a feketepéter a csapatban. Azonban a két besúgó is ember, az ellenség soraiban eltöltött évtized igencsak próbára tette lojalitásukat, hűségüket eredeti megbízóik iránt, identitásuk, rendőr- és betyárbecsületük foltos lett, mint a párducbunda, végül már maguk sem tudják igazán, hova is tartoznak. A találkozás azonban elkerülhetetlen, és csak egy maradhat.
Az utóbbi években megszokhattuk, hogy a moziba keletről jön a megváltás, Ázsia élesztette újra az akciót, horrort, lélegezteti az avantgarde-ot, animációt. A Szigorúan piszkos ügyek is jó példa erre; takarékosan a célra összpontosítva alkalmazza a leghatékonyabb és legcélravezetőbb technikákat a történetvezetésben és akciószekvenciákban, emellett felismerhető, tudatosan kidolgozott saját stílussal rendelkezik. Ez a stílus egyfajta éles fényű neo-noir, mely egyszerre éles és baljós, mint egy kormos üvegszilánk.
Az erkölcsi világrend mifelénk rögzült mozikliséit is éppen ezzel a szenvtelen és bátor komolysággal szeli vérző csíkokra, művészi allűrök nélkül egy izgalmas krimi keretein belül. Kijózanító bölcsességgel hagyja, hogy meghasonlott hősei az ellentétek egymást kiegészítő törvénye szerint teljesítsék be sorsukat, mintegy a Tao te king egy bekezdését visszhangozva: „azért a jó a rossz számára mester // a rossz a jónak erő és tehetség”. Jó film.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1148 átlag: 5.45 |
|
|
|
|