|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA medálHámori Dániel
A fiatalos bájából egyre rohamosabban vesztő Jackie Chan ismét visszatért közénk. Ezúttal azonban nem a Csúcsformában 1–2. és a Csapás-filmek nyomdokain halad, hanem visszanyúlt egy korábbi stílushoz – ez viszont inkább emlékeztet tréfára, mintsem komolyan vehető alkotásra. Az egykor (például az Istenek fegyverzetében) megütött hangnem pozitív visszhangra talált a maga idejében, hiszen ügyesen kombinálta a misztikus, kalandfilmes elemeket a kantoni harcművészeti filmek stílusával. Most viszont ezt a régmúlt receptet már-már pofátlanul nyakon önti egy korábbi Eddie Murphy-film, az Aranygyermek sztorijával és elemeivel. Mágikus medál, kiválasztott csodagyermek, világuralomra fenekedő főgonosz, kemény zsaru, aki belekeveredve az ügybe a gyermek védelmezője lesz, végül hősként felmagasztosul. Szinte plagizál, csak a jól bevált, korrekt bunyók fedik el a két film dramaturgiai vezérfonalának kísérteties hasonlóságát. Ilyenkor felmerül az egyszeri nézőben, hogy vajon miért hiányzik az eredetiségnek még a legkisebb szikrája is?
Apropó, csihi-puhi. Ebben a kérdésben sajnos Jackie nem vissza, hanem előre lépett, de ezzel csak rontott az amúgy sem jó helyzeten. A Mátrixból megismert high-tech gumiköteles légies ugrálások itt inkább kínosan kivitelezettek, a szökdelő kommandósok viszont legalább felüdítően nevetségesek. A dologban az a legszomorúbb, hogy egy jobb napokat látott filmes alacsonyodott le a szemünk láttára. Azonban ez mind semmi ahhoz képest, hogy Claire Forlani és a régóta sodródó, többre érdemes Julian Sands blamálja magát vállvetve Jackie mögött. A pénz nagy úr, mint tudjuk – úgy tűnik, annyira mégsem, hogy egy épkézláb forgatókönyvírót lehessen rajta venni. De legalább annak örülhetünk, hogy Jackie-nek új frizurája van.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1097 átlag: 5.36 |
|
|
|
|