|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégVágyastársakPápai Zsolt
Ki, kivel, hol, mikor és mennyit? Örök kérdések ezek az olyan vígjátékokban, melyekben a forgatókönyvírói és rendezői invenció vagy szeszély a libidójukkal nehezen megbirkózó figurákat terel egymás mellé. A hazájában a közönség előtt szépen szerepelt spanyol Vágyastársak ebbe a nagy hagyományú, manapság kivált Almodóvar és a francia direktorok által óriási kedvvel művelt filmtípusba tartozik, és szó mi szó, nem marad adós a különböző kombinatorikai lehetőségek terítésével.
Az erősen kamarahangulatú mozi négy főszereplője – két élettárs-pár – megfeneklett kapcsolataik helyrerázása érdekében, valamint a változatosság regeneráló erejében bízva keverednek zűrös viszonylatokba egymással, és igyekeznek új ösvényeket kitaposni maguknak a szerelem felé, mígnem oda jutnak, hogy minden marad a régiben. Nem túlságosan eredeti az ötlet, érezte ezt maga Emilio Martínez Lázaro rendező is, ezért úgy döntött, hogy megpróbálja feldúsítani az együgyű sztorit, és némely ponton az addig történtek összefoglalálását kínáló, sőt az egyes figurák kusza pszichéjének vizsgálatát megcélzó musicalszekvenciákat illesztett a filmbe, azonban a koreográfiájukban, szövegükben, továbbá a zenei rendezést illetően egyaránt slampos dalbetétek nem dobnak a produkción. Ellenkezőleg: rontják az összhatást, azt az érzést keltik, mintha kizárólag a játékidő kitöltése végett kerültek volna a filmbe. A vígjátékspecialistaként elhíresült Lázaro direktor szimplán szezonérvényű darabot készített, amelyet csupán a lapos párbeszédek közé ékelődő elevenebb gegek mentenek meg a kudarctól. Hiába az almodóvari példa, épp a nála oly megkapó ibér virtus hiányzik, a Vágyastársak ezért nem több gyengén sikerült reprodukciónál.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1226 átlag: 5.62 |
 |
|
|
|
