|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA szellemhajóHerpai Gergely
A nyolcadik utas: a hal áll. Elnézést a kissé idétlen poénért, de muszáj volt megejtenem Steve Beck „óceános” filmjével kapcsolatban, mivel annyira gátlástalanul merít motívumokat több neves, „(űr)hajót, magányos bolygót, tenger mélyét felfedező” horrorfilmből, köztük a Ridley Scott klasszikusból is.
A címszereplő az Antonio Graza nevű hatalmas óceánjáró luxushajó, amelyen 1962-ben egy rejtélyes gyilkos rendkívül látványos és kegyetlen módon (némileg a Kockára és a Kaptárra emlékeztető „testdarabolós” módszerrel) lemészárolja az utasokat és a legénységet. A Graza ezután teljesen eltűnik, csak évekkel később ered nyomába egy fiatal kanadai pilóta, Jack Ferriman (Desmond Harrington), aki az esetleges zsákmány reményében megbíz egy elhagyatott hajók mentésével foglalkozó kapitányt, Sean Murphy-t (Gabriel Byrne) és legénységét, hogy kutassák fel az óceánjárót. Murphy-ék Ferrimannal együtt fel is kerekednek és rá is lelnek a Grazára, a címben szereplő összes szellemmel egyetemben.
A film innentől a jól bejáratott sablonok útját járja, úgyhogy a műfajban járatos néző maximum azzal fogja magát szórakoztatni, hogy jó előre kitalálja, ki lesz a következő áldozat és ki a hunyó ebben a kiszámítható kísértethistóriában. Sajnos ezen felül a Szellemhajó még csak képileg sem olyan eredeti, mint például az amúgy szintén elég közepes 13 szellem: ott legalább tényleg a frász tört ránk a jól kidolgozott élőhalott lelkektől, itt viszont pár szellemvasút-szintű aszott hullán túl nem kap többet a néző a pénzéért. Úgy tűnik, az utóbbi évek kísértetfilmjeit mind átok kísérti: Az átok, a Ház a kísértethegyen és a 13 szellem után a Szellemhajó is beállt az elpuskázott lehetőségek sorába.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 876 átlag: 5.52 |
|
|
|
|