|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA Nap könnyeiVaskó Péter
Hollywood újabb filmben hatódik meg az amerikai katona nagyszerűségétől. A Nap könnyei ezen kívül semmi másról nem szól. A helyszín Nigéria, de ennek semmi jelentősége, a filmben csupán olyan helyet jelent, ahol afro-afrikaiak gyilkolják egymást a dzsungelben. Egy Bruce Willis által vezetett különleges alakulat azt a feladatot kapja, hogy mentsen ki a törzsi viszálykodás zűrzavarából egy amerikai orvosnőt (Monica Belluci). A gond csak az, hogy az embervadász milíciák bosszúja elől Monica magával szeretné vinni mind a 70 ápoltját. A kőarcú Bruce-ban megmozdul az emberbarát, és felettesei parancsával szembeszegülve nekifog, hogy átmentse a teljes erdei kórházat a határon.
Háború, népirtás, hepiend, nagy célok és kisemberek. Újabb háborús brosúra a US Army Üdvhadsereggé válása sorozatból – valahol az Ellenséges terület és a Sólyom végveszélyben között –, az előzőhöz képest kicsivel több népirtás, az utóbbinál kicsivel kevesebb látványköltség felhasználásával. A film abban is követi elődeit, hogy a színészt pusztán a többinél drágább díszletelemnek tekinti. Nem tudom például, sikerült-e valakinek ennél kevesebbet kihoznia Bruce Willisből, Monica Belluci egyetlen szerepe pedig a durcás szájtartás és a dekoltázs őserdei viseletének bemutatása. Rajtuk kívül a többiek egyáltalán nem léteznek – a bennszülött feketék mondjuk kicsit jobban nem léteznek, mint a kommandósok.
Mivel a konfliktus, valamint a karakterek és jellemek kidolgozottsága nem képes megütni a telefonkönyv szintjét sem, így a hatáskeltés a harc látványára és a szájbarágós morális tanulságra marad. Ennek megfelelően röpköd a gránát, hull a pálmalevél, lélekfacsaró betétként pedig a háború borzalmainak naturalista ábrázolását kapjuk, mindezt invenciótlan, lapos profizmussal. Az itt-ott fellelhető részértékeket azután a filmvégi dagályos pátosz nullázza le. A Nap könnyeinek így végül egyetlen tanulsága marad: a háború csúnya dolog, de kiválóan fényképezhető.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1126 átlag: 5.5 |
|
|
|
|