|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNagyon nagy ŐTosoki Gyula
A Farrelly-fivérek az altáji humor programadóiként híresültek el nyolc évvel ezelőtt Dumb és Dumber című, finoman fogalmazva ellentmondásos filmjükkel, és ezt követő munkáikban tovább erősítették pozíciójukat az alpári vígjátékok sztahanovistái közt. Ám várható volt, hogy idővel ráunnak az egészre: legfrissebb opusukban a kurafiak szakítottak mindeddig makacsul következetesnek látszó szemléletmódjukkal, mely szinte kizárólag a testnedvek tengerében feredőző és a politikai korrektség hínárjában vergődő figurák számára biztosított terepet filmjeikben.
A nagyon nagy ő mintha a PC-terrorral dacoló mozik szülte trend ellenhatásaként készült volna. Hal, a nőkben csupán azok fizikai paramétereit értékelő figura szemlélete egy hipnózis során megváltozik: a kúra után már csak a hölgyek belső tulajdonságait képes észrevenni, és azok küllemével szemben vakká lesz. Amikor találkozik a másfél mázsás, ám tündöklő lelkületű békehadtestbeli Vénusszal, első látásra beleszeret, és hiába igyekeznek barátai lebeszélni a liezonról az érzelmeiben megátalkodott hőst, ő nem tágít. Külcsín és belbecs ellentmondása azonban idővel napvilágra kerül, és Halra – szó szerint – ráomlik a valóság.
A filmet azonban nem kell temetni. Igaz, a vaskosabb gegek ezúttal hiányoznak, a poénok éle azonban alig csorbult. Annak ellenére sem, hogy a Farrellyk méterekkel hátrébb léptek a közönség provokálását illetően: A nagyon nagy ő kifejezetten érzelmes, sőt – a végkifejlet felé közeledve – még érzelgősnek is mondható darab. A direktorduó rajongóinak kemény magja feltehetően visszalépésként értékeli majd, a film szédületes sikere az Államokban azonban azt jelzi, hogy a közönség jelentősebb – „horizontálisan hátrányos helyzetű” – része díjazza a rendezők erőfeszítéseit. A megaláztatás elviseléséért folytatott harc egyszerre humoros és megrendítő: a Farrellyk ezen – egyrészt emelkedett, másrészt lapos – gondolat jegyében forgatták új művüket, pályájuk során most először bizonyítva, hogy a szőrös mellkas érző szívet takar.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1126 átlag: 5.5 |
|
|
|
|