KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hatodik érzék

Vörös András Csaba

 

Bruce Willisnek elege lehetett már a skatulyaszerepekből, és minden bizonnyal nagyon meg akarta mutatni, milyen nagy színész is ő. Most pszichológusként tündököl, és ehhez az új feladathoz megfelelő eszközt is talál. A film elejétől a végéig (az eseményektől teljesen függetlenül) jelentőségteljesen néz le a vászonról. Mást nem is nagyon csinál. A nagy színésznek utánzói is vannak: ők alakítják a többi szerepet. így tehát a néző több mint másfél órán keresztül jó néhány, világfájdalmát jelentőségteljes tekintettel közlő figurával nézhet farkasszemet. No persze, a lélek mélységei megkövetelik az ilyesfajta hozzáállást. Főként, ha gyermekről van szó. A gyermeket Cole-nak hívják, hatéves, és rémálmok gyötrik. Látja a halottakat, fél tőlük, és nem beszél róluk senkinek. Csak Malcolm Crowe-nak, a pszichológusnak, aki túl van már egy haslövésen, amit az azóta felnőtt, nem túlságosan eredményesen kezelt páciensétől kapott ajándékba. Crowe eleinte nem hisz a srácnak. Csupa klisé jut az eszébe, mint például a válás okozta trauma vagy az apa hiánya. Aztán némi töprengés után rádöbben, hogy a lövöldözős fiú és Cole esete meglepően hasonlít egymásra. Többet már nem hibázhat, ezért rábeszéli a gyereket, hallgassa meg a hozzá látogató szellemeket. Így láthatunk néhány egészen jól sikerült maszkot, borzonghatunk kedvünkre, és hüledezhetünk a befejezésen. Ugyanis a történet jó nagyot csattan. Ennek oka valószínűleg a marketing-szempontokban keresendő. A fogás egyszerű, de zseniális: a végső poén ismeretében az egyszeri néző már másképpen tekint a cselekményre, így hát könnyen meglehet, hogy újból jegyet vált a filmre. Aki viszont nem túlzottan kíváncsi a nagy színész kopaszodó homlokára, próbálja meg jól emlékezetébe vésni az egyes jeleneteket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2816