|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégStigmataHungler Tímea
A bájos Patricia Arquette, a pittsburghi fodrászlány egyre furcsábban viselkedik. Először majdnem belefullad a saját kádjába, majd – nagy elődeihez hasonlóan (Assisi Szent Ferenc, Padre Pio) – megjelennek rajta Krisztus sebei: a korbácsütésektől kezdve a töviskoronáig.
A vatikáni szentszék egyik csodák felkutatására specializálódott papját (Gabriel Byrne) küldi az amerikai fodrászlány megfigyelésére, aki a vérveszteségnek köszönhetően egyre rosszabb állapotba kerül, és nagyon el akar mondani valamit arámiul.
Filmünk, amely a fogyasztói kultúra cyber-techno-bébijének gyötrő kiválasztottság-élményét ábrázolja, méghozzá rendkívül erős, a misztikus horrorfilmekre (Ómen, Ördögűző) emlékeztető, egyszerre baljóslatú és éteri hangulatú képekben, még jó is lehetne. Csakhogy a dramaturgia hirtelen átvált hollywoodira: a háttérben annak az ötödik evangéliumnak a megtalálása húzódik, amely egyes szám első személyben idézi Jézus szavait. Az egyház a szenzációt igyekszik eltussolni, a fodrászlányt pedig az egyik elhalálozott fordító barát szelleme szállja meg, aki (ami?) így akarja a világ figyelmét a felbukkant ötödik evangéliumra irányítani.
A film innentől kissé olcsó filozofálgátasba hajlik az egyház, a vallás és a mezei hívő viszonyáról. Az ötödik evangélium megtalálásával, sugallja az alkotás, a világ az abszolút igazság birtokába jut, hiszen Jézus ebben nem az evangélisták tolmácsolásában, hanem közvetlenül szól híveihez, egyszóval, hangzik a végkövetkeztetés: az egyház Biblia-magyarázó szerepe megkérdőjeleződik. A probléma csupán az, hogy filmünk a vezérfonalnak szánt filozófiai mondanivaló taglalása közben megfeledkezik arról, hogy a szöveg jelentését nem maga a szöveg, hanem a mindenkori befogadó dönti el, vagyis a magyarázót és a magyarázatot sosem lehet kizárni...
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 975 átlag: 5.46 |
|
|
|
|