KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bagger Vance legendája

Hungler Tímea

 

Tartozom egy vallomással: műveltségem (sport)térképén fehér foltok tömege: cricket, baseball, rugby, amerikai futball – ez utóbbiról a mai napig egyetlen benyomásom, hogy egy rakás gladiátor tojásdad alakú labdát passzolgatva le-föl rohangál a pályán, időnként félremagyarázható alakzatokat felvéve egymás hegyén-hátán. A golffal sem állok jobban. Mikor a témával foglalkozó sportfilmet látok, csak nézek, mint a moziban. Igaz, a zsánernek, ha a film dramaturgiája jó, valódi varázsa pont ebben rejlene – a nézőnek nem kell feltétlenül szakértőnek lennie ahhoz, hogy tudja, egy-egy lyuk előtt a feszültség kitapintható.

Robert Redford legújabb rendezésében a golftörténet egy fikcionális szeletét viszi vászonra, olyan világsztárok tolmácsolásában, mint Will Smith, Matt Damon és Charlize Theron. Sokat ők sem dobnak, helyesebben lendítenek a helyzeten.

A szüzsé szerint az egykori aranyifjú Damont, Savanna vezető golfbajnokát az első világháború tökéletesen kicseréli: szerelmét elhagyva szívesebben tekintget a pohár fenekére, szabadidejét sem golffal üti el, inkább alkoholgőzben (kocsma)filozofálgat. Kedvencem, a meseszép Charlize, aki a szokásostól eltérően most nem skatulyáját, a Depresszív Könnyzacskót játssza, hanem egy öntudatos kékharisnyát: dacolva a nagy gazdasági világválsággal megszervezi a Mesterek Tornáját, és a részvételre a démonjaival küszködő Damont is felkéri. Egy éjszakai edzés során a sötétből Will Smith körvonalazódik: a szupertréner. Őrangyal vagy a tudattalan kivetülése, esetleg valós figura? A film dramaturgiai hiányosságainak köszönhetően szerepe nem tisztázott. Elnézve őt csak egy biztos, alakját az egyetlen általam is nevesíthető golfbajnok, Tiger Woods inspirálta.

A döntő döntő pillanatában mindenesetre elhagyja a golfpályát, akár a Golf-áram Amerika déli partjait, örökre beírva magát ezzel a legendáriumokba. Ez utóbbi megjegyzés a jobb napokat megélt színész-rendező filmjére sajnos nem vonatkozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3287