|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA panamai szabóHideg János
Aki a „Pierce Brosnan” és a „panamai kémtörténet” hívószavak alapján Mission Impossible típusú, akcióban, cicababákban, üldözésekben és pirotechnikai elemekben bővelkedő 007-es utánérzésre számít, csalódni fog, ugyanis John LeCarré a film alapjául szolgáló sikerregénye igazi anti-James Bond történet.
Andy Osnard (Brosnan) gátlástalan, korrupt, nőfaló kém, akit büntetésből helyeznek a csatornájáról és panamáiról egyaránt híres Panamába, ahol egy Harry Pendel nevű, eladósodott úri szabó személyében „megbízható” informátorra lel. A „bizalmas” kapcsolatokkal rendelkező szabó ugyan bombasztikus álhírekkel eteti őt, amit mond azonban éppen az, amit Osnard és főnökei hallani akarnak, így meséit készpénznek (és készpénzért) veszik, sőt árfolyamuk szédítő emelkedésbe kezd.
Hogy az ígéretesen groteszk alaphelyzetből nem kerekedik maradéktalanul dicsérhető mozi, nem annyira a legjobb formájukat hozó színészek, mint a vígjáték, a kémtörténet és a lélektani dráma arányait, valamint az összetett regény szálait időnként elszabó John Boorman rendező hibája. A film így is számos ihletett pillanattal szolgál: a Casablancára történő komikus utalások mellett a legmulatságosabb jelenet talán az, amelyben Osnard és Pendel egy bordélyház vibrációs ágyán cserélnek extatikus hangulatban információt. Elsősorban ezek, s a rafináltan szabódó Geoffrey Rush, valamint Brosnan saját Bond-figuráját magabiztosan kiforgató játéka miatt mégsem elfecsérelt idő megnézni ezt a filmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2485 átlag: 5.44 |
|
|
|
|