|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA bunyósCsordás Lajos
Első hallásra viccnek tűnik, hogy egy boxklubot Szent Családnak neveznek. Mégsem az. A Szent Család ugyanis egy belfasti műintézmény, s a név ebben az esetben azt jelenti, hogy a klubba katolikusok és protestánsok, vagyis írek és angolok is eljárhatnak egy kis ökumenikus pofozkodásra. A box ezúttal a béke sportja, persze az angol-ír kesztyűcsaták azért mindig a hódítók és az elnyomottak harcáról szólnak. De legalább nem bombával. És pont ez nem tetszik az IRA harcias szárnyának.
Jim Sharidan újabb ír témájú filmje lehetne akár az Apám nevében folytatása is. Ahogy abban megénekelte a börtönt, úgy A bunyósban most elzengi a szabadulást és az újrakezdést. Főhőse – ki más, mint Daniel Day-Lewis – tizennégy évi raboskodás után próbálja folytatni kettétört boxkarrierjét. A régi, lezüllött klubban újra felállítja a ringet, elővakarja a hajléktalanszállóról egykori edzőjét, s megkezdi a maga kesztyűs függetlenségi harcát.
A bunyós politikai mozi, boxfilm és kesernyés love story egyszerre. Sharidan felemásan viszonyul az IRA-hoz: elítéli a terrort, de magát az ellenállást nagyon is fontosnak tartja.
Ami a boxot illeti, Daniel Day-Lewis nem egy Rocky-Stallone, ám egyáltalán nem látszik ügyetlennek a szorítóban. Sőt... Állítólag a forgatásra hasonló elszántsággal készült, mint annak idején Robert DeNiro a Dühöngő bikára. Edzője a hajdani ír boxvilágbajnok, maga Barry McGuian volt, akinek élettörténete szolgáltatta A bunyós alapötletét. Munkájuk eredményét csak azon tudnám lemérni, hogy amikor kifelé jövünk a moziból, felhajtott gallérokat látok, és a vállak alig férnek át az ajtón.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1002 átlag: 5.52 |
|
|
|
|