|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTelitalálat a szívbeHarmat György
A peremen élő, jogosan rablással vádolt ifjú Cécile segítséget kér Micheltől, a jó nevű, középkorú ügyvédtől. Némi vonakodás után a férfi elvállalja az ügyet, s (a lány barátja, Vincent segítségével) felmenteti Cécile-t. A vonzás, mely kezdettől fogva összeköti a lányt és Michelt, szerelemmé érik, egy ideig nem állhat útjukba sem Vincent, sem Michel felesége. Szenvedélyek vihara, társadalmi- és korkülönbség, érzelmek kontra hivatás, kaland kontra megállapodottság...
Ha ez a film nem lenne francia, kevés örömöt nyújtana a magamfajta nézőnek. Története ezerszer látott, dialógusai ezerszer hallottak. A filmnyelv sem különösebben eredeti, amit Pierre Jolivet rendező beszél, ám érzéksimogatóan gördülékeny. A cselekményt elvezeti a tragédia küszöbére, aztán visszarántja onnan – s ez nem feltétlenül baj. A színházban az ilyet hívják színműnek vagy középfajú drámának. Mindenesetre a légkör összetéveszthetetlenül francia.
A színészi összjáték pedig példás. Gérard Lanvin (Michel) a fáradtság mögött érzékelteti, hogy kész a megújulásra, edzett fizikuma jelzi, hogy valóban abból a kültelki közegből jött, ahonnan újdonsült szerelme. Feleségét Carole Bouquet játssza. A törékeny színésznő már rég sikeresen kitört a fagyos szépség skatulyájából, melybe első filmje (a több mint két évtizedes Buñuel-remek, A vágy titokzatos tárgya) révén került. Féltékenysége, gondoskodása, belső-külső szépsége – finoman hiteles. Velük egyenrangú teljesítményt produkál a két fiatal. Virginie Ledoyen Cécile-je ártatlanul romlott, veszélyesen védtelen. Guillaume Canet Vincent-je utat tévesztetten energikus.
Ha ez a film nem lenne francia, talán nem is volna érdemes rá, hogy megnézzük. De az.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1217 átlag: 5.6 |
|
|
|
|